Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"
Máté, Dürrenmatt, Illés Endre, Vas István, Várkonyi Nándor, Kodolányi János és Fodor Ilona. Sartre, Jaspers és Heidegger, valamint Illés Endre és Vas István nevének említése között kerül sor Mészöly Miklós, „a magyar Ionesco” elmarasztalására, de Az ablakmosóra való hivatkozás nélkül. Sok tekintetben még érdekesebb és jellemzőbb az a szöveg, amelyet csak 2004-ben ismertem meg.57 A könyv hét, nagyalakú könyvoldalán olvasható 5. számú dokumentum huszonöt példányban készült Pécsett 1964. április 10-én. Címe: Csendes Lajos jelentése Kis Istvánnak a Jelenkor című folyóiratról. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője saját kezű aláírásával látta el a jelentést. Ez az irat már a Pándi Pál- és Szigeti József-féle kritika, valamint a Népszabadság-cikk megjelenése után négy hónapra készült. A lap „bűnei között” már az is szerepelt, hogy a korábbi kritikák ellenére a lap „irányvonala” lényegében nem változott meg, sőt a lapban megjelent szerkesztőségi cikk „őszintéden”, nem tárta föl önkritikusan, „hogy hol és miben tért el a lap az általános és helyesnek tartott irányzattól”. A jelentés a folyóirat szerzői közül a következő írókat bírálja: Mándy Ivánt, Sobor Antalt, Gulyás Józsefet, Maród Lajost („dekadens” és „pesszimista hangulatot” árasztó írásaik miatt), Kassák Lajost („nonfiguratív” rajzai miatt), Major Mátét, Lantos Ferencet, Tüskés Tibort (akik „revízió alá vették a marxista esztétika lényeges megállapításait”), Tornai Józsefet („szubjektív idealizmusa” miatt), Takáts Gyulát (mert „politikamentességet” hirdet), B. Nagy Lászlót (a „vákuumelmélet” miatt), Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Kodolányi Jánost (mert a kritikai rovatban „dicshimnuszok” jelentek meg róluk)... Nem folytatom. Ebben a feljegyzésben (illetve feljelentésben) is mintegy másféltucat író elmarasztalása szerepel. Köztük természetesen Mészöly Miklós és Az ablakmosó mint „az egzisztencializmus hazai »mintadarabja«” is szóba kerül, melyet „helytelen volt közölni”. Vagyis a mű közlése a Jelenkor egyik, de nem egyetlen „bűne”. A felsorolt „hibás közlések” miatt a jelentés végkövetkeztetése: „főleg Tüskés nem tud, vagy nem akar a problémák és okok mélyére nézni... Ebből viszont következik a „főszerkesztőcsere indokoltsága”. Nem kellett tehát „elárulnom” Mészöly Miklóst akkor, amikor arra a kérdésre, hogy „Tüskés Tibort Hz ablakmosó miatt váltották le”, azt mondtam 1988-ban: „Nem.” A fentiekből egyértelmű következtetés szűrhető le: azok, akik arról beszélnek, hogy a „főszerkesztőcsere” egyeden oka Az ablakmosó közlése volt, tévednek, egy író hamis mítoszát ápolják, a vélemény a hamis legendák körébe tartozik. Mészöly Miklóssal a kapcsolatunk az írónak a Jelenkor 1997. évi 6. számában megjelent nyilatkozata miatt romlott meg. Ennek dokumentumai a Volt időben (38), a Debreceni Disputában59, valamint ezt megelőzően Csordás Gáborral, a Jelenkor főszerkesztőjével 1988 augusztusában történt levélváltásunknak a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött dokumentumaiban olvashatók. Mészöly Miklósnak írt levelemre 1997. augusztus 10-én Polcz Alaine válaszolt: „És, ami nagyon nehéz, ő is szembesül a memóriazavarral. Eléggé - a levél nélkül is. Az orvos azt mondta: minden nap ajándék.” Valamint: „Ha úgy gondolja, írjon és át fogom adni.” (Ti. Mészöly Miklósnak írt levelemet.) Nem írtam, nem kívántam, hogy levelemet Polcz Alaine átadja az akkor már nagybeteg Mészöly Miklósnak. 36
