Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Az igazság pillanata (32, Serpenyős rostélyos)
Serpenyős rostélyos Z. József, akinek a valódi neve persze nem József, és az első neve sem z-vel kezdődik, de a könnyebbség és az egyszerűség kedvéért nevezzük most Z. Józsefnek, maga alá húzta a konyhában a hokedlit, miután a polcon megtalálta a szakácskönyvet, és addig lapozta, amíg a tartalomjegyzékben nagy nehezen rá nem bukkant a serpenyős rostélyosra. Maga sem igazán értette, miért éppen ma jutott eszébe, hogy valaki egyszer még régen azt mondta neki az otthonban, hogy a serpenyős rostélyos az ugyanaz, mint a paprikás krumpli. Csak kicsit elegánsabban hangzik. Serpenyős rostélyos. Evekkel ezelőtt hallotta, azóta nem is gondolt rá. Nem a saját konyhájában volt - mellesleg nem is lehetett volna a sajátjában, hiszen még szobája sem volt, nemhogy konyhája. Evek óta hajléktalan szállón lakott, de csak télen, mert nyaranta faluról falura vándorolt, és mindig az erdőben húzta meg magát éjszakára. Most éppen nyár volt. Már harmadik napja figyelte a falu utolsó házát. Nagyjából tudta, mire számíthat. Mikor a férj kiállt az autóval, és becsukódott utána a kapu, hátulról, a kert felől bement az udvarra, rányitotta az asszonyra a konyhaajtót, és köszönés helyett azt mondta, főzzön neki serpenyős rostélyost. Tényleg nem értette, hogy jutott eszébe éppen most, éppen itt, éppen a serpenyős rostélyos. De most már mindegy is, eszébe jutott. Az asszony pedig meglepetésében először szólni sem tudott, szája elé kapta a kezét, aztán mégis ráförmedt Z. Józsefre, hogy kicsoda, mit keres itt, azonnal takarodjon innen, mert hívja a rendőrséget, ha azonnal el nem hordja az irháját. Z. József csak nézett, hogy miért beszélnek vele ilyen hangon, mikor ő csak egy jó serpenyős rostélyost szeretne. Az asszony tényleg a telefon után nyúlt, Z. József meg kikapta a kezéből a kagylót. Elgáncsolta az asszonyt, és dulakodni kezdtek a földön. Z. József maga sem értette, de közben kedvet kapott egy kis szexre ott a földön. Letépte az asszonyról a ruhát, az meg csípte, harapta, ahol érte. Z. József lehúzta az asszony cipőjét, orrba vágta vele, és akkor fölébe tudott kerekedni. Éppen csak annyi ideje maradt, hogy letépje róla a fehérneműt is, és szétfeszítse a lábát. Gyorsan bedugta neki. No, nem egészen, ahogy szerette volna, csak félig-meddig, mert szinte azonnal elélvezett. Az asszony meg nem nagyon védekezhetett, mert közben jó erősen fogta a fejét. Utána aztán mindennek elmondta, Z. József erre méregbe gurult, a hajánál fogva elkapta a fejét, és jól odavágta lépcsőhöz. Talán a spájzba vagy a padlásföljáróba vezethetett az a lépcső konyhából. Erre aztán elhallgatott. Vérezni is vérzett, ezért Z. József bevitte a fürdőszobába. Belelógatta a fejét a fürdőkádba, és otthagyta. Kiment a konyhába, hátha tud magának főzni serpenyős rostélyost. Már ha tényleg az a paprikás krumpli. Mert olyant már főzött. Igaz, nem sokszor, de kétszer-háromszor biztos. íMaga alá húzta tehát a hokedlit, miközben a tartalomjegyzéket böngészte. Kicsit bosszantotta, hogy az asszony ennyire ostoba volt. Neki is sokkal egyszerűbb lett volna. Ha hajlandó nekiállni, és megfőzi azt a serpenyős rostélyost. Akkor nem is járt volna így, ahogy most járt. 35
