Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Ratkó József: Negyven év, negyven vers

akiről időről időre megfeledkezik a magyar kultúrpolitika s az oktatáspolitika is, pedig a magyar próza ama nagymesterei közé tartozik, akik - mint Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula is - „majdnem énekelve” beszélték ki a bajt.

BERDA JÓZSEF: EGY KENDERMAGOS TYÚK DICSÉRETE Barátainak s a körűié legyeskedőknek még holtában is Berda Jóska volt. Tiszteljük meg most úgy, ahogy versei élén olvasható: Berda József, akiről az iro- dalomszerte kerengő vaskos adomákból hallottam először én is. Verseiben a diákköltészet legjobb hagyományai újultak meg; humora, életszeretete, derűs életszemlélete még gorombább verseiben is átüt, világít. Talán Krúdy Gyula tudott úgy lakomázni, s írni erről a budai kiskocsmákban, ahogy ez a papnak indult ember, akit - ha volt volna ilyen - bízvást megválasztottak volna a magyar Bacchus szerzetesrendje főnökének. Napról napra élt, példás szegénységben, s ha versei után kicsi pénzre volt kilátása, hol ide, hol oda táviratozott, tudósítván asszonyhíveit érkezése felől, akik - aszerint, hogy mely ételnek voltak főzőmesterei - ludaskásával, tyúkhúslevessel, túrós csuszával várták. Berda József talán az ország legszegényebb ínyence volt. Egy-egy ínyes verse olvastán talán ezért nyel nagyokat ma is az ő különös költészetét kedvelő olvasó.

SIMON ISTVÁN: NEM ELÉG

Arany János-i szelídség, lírai gyöngédség, egyszerűség jellemzi a Szárnyas csikó-nemzedék leghalkabb, legvisszafogottabb hangú, immár néhai tagját, Simon Istvánt, akit nem csak indulása, életkora köt e nemzedékhez, hanem az azonos szellemiség is: a gondolkodói és erkölcsi igényesség. O is megszenvedi az ötvenes években az eszme és az eszmei gyakorlat tudathasadását, de a fényes szelek sikálta hitet föl nem adja. Falusi életképei derűs magabiztosságot sugallnak, bajaink láttán himnuszt ír az értelemhez, amely majd helyrehozhat81