Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Sirató Ildikó: Határmezsgyén térben és időben
volt tehát az, aki hazahozta e kéziratokat Franciaországból. Természetesen nem zárható ki más franciaországi kuruc leszármazott közvetítő szerepe sem, hiszen a francia forradalom idején többen emigráltak őseik hazájába, ahol többnyire császári kegyelemért folyamodtak.Esetleg más híres magyar származású francia emigráns is lehetett, például Esterházy Bálint László, aki ezidőben szintén megfordult BécsbenV Közvetett bizonyíték lehet erre az a titokzatos kéziratgyűjtemény (MSS Mémoires du comte Bercsényi), amelyre Kultsár a bevezetőjében hivatkozott.’1' Vajon melyik Bercsényié lehetett? Az idős Bercsényi Miklósé (1665-1725), vagy sokkal valószínűbb, hogy a francia szolgálatban fényes karriert befutott Bercsényi László (1689-1778) marsallé. A fia, Bercsényi Ferenc Antal (1744-1811) 1793-tól Bécsben tartózkodott.50 Az anyagi gondokkal küzdő Bercsényi utód még az 1800-as évek elején is felbukkant a császári fővárosban, amint ezt Esterházy Bálint László egyik levelében olvashatjuk.51 Még izgalmasabb kérdés, hogy hogyan juthatott Kultsár kezébe ez az egyébként a filológiai kutatások előtt teljesen ismeretlen sorsú kézirat? Megannyi megválaszolatlan kérdés, amelyek eddig igazából fel sem vetődtek a Mikes kéziratok történetével foglalkozó kutatók számára. Véleményem szerint Tott közvetítő szerepe más, főleg irodalmi, szempontokból sem zárható ki. Mint tudjuk, ő maga is szépírói pályára készült már Mikes életének utolsó éveiben is. E szándékában megerősítették a konstantinápolyi francia követség környezetében élő írók és művészek, és talán a franciás műveltségű Mikessel folytatott levelezések vagy beszélgetések is. Bizonyítható, hogy Tott elsősorban műfaji szempontból, nagy szerepet tulajdonított a episztoláris műfajoknak, a korban divatos fiktív levélregényeknek vagy valódi levélgyűjteményeknek. A műfaj sikere a regény (roman) műfajának válságából eredt, amely a levélforma bensőségesebb és hitelesebb keretei között próbálta a megújulás útjait keresni.55 Tott visszaemlékezéseiben előszeretettel idézi Montesquieu (Lettres persav es - Perzsa levelek) és Milady Montagu (.Letters - Levelek) munkáit. Ez utóbbiról egyébként egy igen ironikus stílusú kritikát is közreadott 1765-ben a Journal Encyclpédique című folyóriratban. Kritikájában elsősorban a levelek hitelességét próbálta megkérdőjelezni és egyenesen a megbélyegző regény szóval titulálta a nagysikerű angol munkát.55 Ugyanakkor, ő maga is levélsorozat formájában szerette volna terjesztette első török- országi tanulmányútja (1755-1763) emlékeit. A kezdő író elküldte írásait a versaillesi udvar számos neves személyiségének: politikusoknak és íróknak, köztük Choiseul herccegnek, a francia külügyminiszternek 0 és Vergennes grófnak, a konstantinápolyi francia nagykövetnek is." Természetesen a kor írófejedelmének, Voltairenek is elküldte zsengéit. Erről Voltaire egy Philippe Antoine de Clarisnak, Florian márkinak írt levelében is megemlékezik: “írd meg nekem, kedves törököm, hogy ez a török Tott küldött-e Neked is a törökök kormányáról írt Írásaiból. Hát nem szomorú, hogy Athén és Korinthosz felett egy basa vagy pasa törvénykezik?”56 Egy későbbi levelében (Ferney, 1767. április 23.) Tottnak is köszöntet mondott az elküldött írásaiért.’ Ma szinte biztosra vehetjük, hogy Tott nyomtatásban megjelent visszaemlékezéseinek első részét alkotó laza történethalmazt szerzője a korban oly 86
