Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Sirató Ildikó: Határmezsgyén térben és időben

Teljesen alaptalan Hopp Lajos azon állítása, amely szerint Tott Rodostóba talán nem is látogatott el Mikes halála utáni időszakban. Egyrészt édesapja Rodostóban hunyt el 1757-ben. A temetés, illetve öröksége rendezésének alkalmával minden bizonnyal fia is megfordult Rodostóban. Egyébként sírja állítólag még a XX. század első felében is látható volt a rodostói keresztény temetőben. :: Az 1763-ig Konstantinápolyban élő fiúról nehezen képzelhető el, hogy ne látogatott volna el az apja sírjához, illetve annak egykori bujdosó társaihoz. Később, 1770-ben, nem messze Rodostótól, a Dardanelláknál fontos katonai missziót is végrehajtott. Mindezeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy Hopp Lajos állítása nem bizonyított, és elég valószínűtlen. Az emigráns fejedelem iratait Franciaországba szállító Tóth András nyilván megosztotta a rodostói magyar emigráció titkait fiával és valószínűleg felkérte, hogy folytassa az általa megkezdett tevékenységet, vagyis hogy a rodostói emigránsok iratait a francia diplomáciai futárpostával időről-időre francia földre juttassa.

Flopp Lajos más szempontból sem tartotta valószínűnek, hogy e kéziratokat Tott közvetítésével Franciaországon keresztül juttatták volna el Magyarországra. Erre hadd legyen egy ellenérvünk: II. Rákóczi Ferenc iratai esetében is ezt az utat választották, ugyan miért ne jöhetett volna számításba ez a biztos csatorna a Mikes kéziratok esetében? „Biztosabb és egyenesebb út is kínálkozott volna Mikes írásainak hazaküldésére, mint a francia földön élő emigráns általi.” (Flopp L. 357. o.) Előbbi érveim megismétlésén kívül szeretném még megemlíteni, hogy a rodostói emigráció sokkal jobb kapcsolatban állt a franciaországi magyar emigrációval, mint a hazai ellenzékkel. A franciaországiak jó része szintén a törökországi magyar emigráns kolóniából származott. Törökországi toborzóútjaik során rendszeresen felkeresték a rodostói emigráns központot, ahol magyarországi terveikről is gyakran tárgyaltak a francia diplomácia tudtával és hozzájárulásával. A francia diplomácia egyébként igen fontos szerepet tulajdonított a rosdostói magyar politikai emigrációnak egészen 1756-ig, a francia-osztrák szövetség létrejöttéig. Gyakran küldtek közéjük magyar származású ágenst, elsősorban Tóth Andrást diplomáciai hírszerzés céljából.’4

1755-ben, Tóth András legutolsó küldetése során, amikor fiát is magával vitte Konstantinápolyba, hogy a külügyminisztérium engedélyével a török nyelvet elsajátítva idővel apja nyomába léphessen, kapott egy titkos megbízást a rodostói magyarok emigránsokra vonatkozóan. A külügyminiszter megbízása alapján cl kellet látogatnia Rodostóba, hogy felkeresse az idős Csáky Mihály grófot, az akkori básbugot, hogy információkat gyűjtsön a magyarországi eseményekről.’’ Itt felmerült a rodostói emigránsok magyar kapcsolatainak a felélénkítése is. Tóth András jelentéseiből világosan kiderül, hogy Csáky gróf és a rodostói magyar emigránsok nem tartottak szoros kapcsolatot a magyar- országi rokonaikkal és ismerőseikkel, náluk jobban bíztak a franciaországi magyar emigránsokban, elsősorban TóthbanT Nem véletlen tehát, hogy az irataik egy részét vele küldték Franciaországba. Mindezen indokok alapján, nem záthatjuk ki, hogy a Mikes kéziratokat Tott közvetítésével Franciaországon keresztül juttatták volna el Magyarországra.

Tott személye mint tanú szerepel Kultsár előszavában. Nem feltétlenül ő

85