Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Sirató Ildikó: Határmezsgyén térben és időben
számos olyan forrását, amelyből bizonyíthatóan merített, sőt fordított is a szerző. E műveket azonban hiába keresnénk a rodostói Rákóczi-könyvtárban, mivel egyszerűen nem voltak meg fejedelem bibliotékájában. Ugyanakkor számos fontos francia nyelvű mű, amelyek magyar nyelvre átültetett fragmentumai Mikes Kelemen oszmán szokásokat leíró izgalmas 172-191. számú leveleiben sorra megjelennek, jórészt megtalálhatóak voltak d’And- rezel vicomte14 konstantinápolyi francia követ könyvtárában.1' Az igen jó szemmel kiválogatott, gyakorlatias szemléletű, modern szellemű könyvgyűjtemény valódi szellemi nyersanyagot képviselt a fogékony Mikes és minden bizonnyal sok más rodostói magyar bujdosó számára. Természetesen felmerül a kérdés, hogy hogyan juthattak a magyar bujdosók kezébe a francia követ könyvei. A hagyatéki eljárás jól dokumentált forrásai szerint d’Andrezel vicomte könyveit főleg a galatai francia jezsuita vagy más rendbéli honfitársaik vásárolták meg14, így feltételezhetően rajtuk keresztül juthattak a könyvek Mikes kezébe. Erre a legkézenfekvőbb lehetőség a rodostói francia káplán segítségével nyílhatott, akit a francia nagykövetség bizotsított a rodostói magyar katolikusok lelki gondozása céljából.1 Mikes bizonyíthatóan jó kapcsolatokat ápolt más konstantinápolyi nagykövetekkel is, köztük Vergennes gróffal, az ancien régime későbbi híres francia külügyminiszterével. Egy korábbi feltélezésiink szerint hozzáférése lehetett a francia követség levéltárában található kéziratokhoz is.14 Neve gyakran előfordul Vergennes gróf ügynökökkel folytatott levelezésében. Megtudhatunk ezekből olyan mellékes információkat is, mint például, hogy a rodostói magyar emigrációt vezető Csáky Mihály gróf Mikest teljesen alkalmatlannak tartotta a politikai feladatok végrehajtására. Állítása szerint Mikes öregségére meg- süketült.1" Ugyanakkor nem kizárt, hogy Mikes érintkezésben lehetett a francia nagykövet perai rezindenciáján tartózkodó írókkal, dragománokkal (tolmács-fordítókkal) és művészekkel is, ha máshogy nem is, hát kéziratos műveiken keresztül. Valószínűnek tarthatjuk, hogy olvasta a francia királyi megrendelésre készült keleti munkák fordításainak kéziratait és talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nagy valószínűséggel merített is belőlük, hasonlóan a francia irodalmi ihletésű szövegeihez.’0 Legyen szabad erre egy példát hozni. Yirmi- sekiz Celebi Mehmed effendi franciaországi követjárása alatt (1720-1721) készült naplójának francia fordításában található egy szép hasonlat, amely szerint a Franciaország az asszonyok paradicsoma, mivel minden a kívánságuk szerint történik.01 Mikesnél ez a sztereotip megállapítás így jelenik meg: "... Franciaország az asszonyok paradicsoma és a lovak purgatóriuma, Törökország pedig a lovak paradicsoma és az asszonyok purgatóriuma.”” 84 Tóth Ferenc a konferencián
