Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Sirató Ildikó: Határmezsgyén térben és időben
mazásu magyar embernek, Szelim travniki basa udvari tisztjének, tartozik a nemzet hálával e művek hazajuttatásáért. Akár egyik, akár másik volt a nemzet nagy ajándékozója, bizonyos, hogy 1794-ben, tehát 33 évvel Mikes halála után (1761) itthon voltak a kéziratok.”9 A íVIikes műveinek kritikai kiadását gondozó Hopp Lajos a kéziratra vonatkozó tanulmányában részletesen beszámolt kézirat történetére vonatkozó elképzelésekró'l. A neves Mikes-kutató alapos és szerteágazó filológiai kutatásai sem oldották meg a kézirat történetének homályos kérdéseit. A két elképzelés közül Hopp a másodikat részesítette előnyben. Noha bizonyítékai meglehetősen hiányosak, ellenérvei könnyen cáfolhatóak, ám a kritikai kiadás kanonizáló hatásának köszönhetően mégis ez a változat gyökeresedett meg a szakmai köztudatban. Újabb kutatásaim, különösen Francois de Tott visszaemlékezései legújabb kiadásának gondozása során alkalmam volt több ízben is végiggondolni ezt a magyar irodalomtörténeti talányt. A válaszadás kísérlete helyett inkább egy axiómává kövesedett szakmai véleményt szeretnék megingatni, remélve, hogy' az újabb kutatások e vitát végérvényesen lezárják. Vegyük sorra, mely érveket sorakoztatott fel Hopp Lajos az ún. második változat mellett. Tévesnek tartja azt az információt, amelyet Tott szolgáltatott Kultsár számára, miszerint a rodostói magyar emigráció Mikes halála után felbomlott. Ezt az állítását egyébként pár sorral alább részben meg is cáfolja: “Mikes halálával az utolsó Rákóczi Tábornok terhes örökségétől szabadult meg a török kincstár.”"1 De fncto, tehát megszűnt a básbugi (törökül vezetői) tisztség, amely a magyar kolónia lassú kihalását is jelentette. Valójában Mikes volt az utolsó jelentékeny rodostói magyar emigráns. Ezt erősíti meg a konstantinápolyi francia nagykövet, Vergennes gróf követségi naplójának 1758. október 22-i érdekes feljegyzése is." IIorváth István csak matuzsálemi korának köszönhetően őrizhette meg a hajdani emigráció emlékét. Másik fontos, Tott közvetítését tagadó ellenérve arra a nyilvánvaló tényre irányult, hogy nem feltétlenül Franciaországon keresztül kínálkozott a legkézenfekvőbb lehetőség a kéziratok hazajuttatására. Ehhez a következő megjegyzéseket szeretném hozzáfűzni. Ismeretes, hogy Francois de Tott apja, Tóth András több ízben is járt Rodostóban a magyar emigránsok között. Az általam kutatott francia diplomáciai levelezésekben igazoló adatokat találtam arra is, hogy ő maga is küldött Franciaországba a konstantinápolyi francia követség diplomáciai futárcsomagjában fontos magyar vonatkozású iratokat, például Rákóczi fejedelem levelezéseit.i: A Mikes kéziratok például igen nagy érdeklődést kelthettek a francia földön élő Bercsényi Lászlóban, Bercsényi Miklós fiában vagy Esterházy Bálint Lászlóban a szintén emigráns Esterházy Antal unokájában. Erre a lehetőségre később még szeretnék visszatérni. Mikes francia diplomáciai kapcsolataira szintén találtam több utalást. Hopp Lajos kutatásai nyomán ma már viszonylag pontos képet kaphatunk arról az óriási fordítói munkáról, amellyel Alikes Kelemen rodostói évei során több ezer francia nyelvű szöveget ültetett át magyarra. Hopp rámutatott arra is, hogy az önálló munkának hitt Törökországi levelek igen jelentős része, kb. 23 százaléka, vagyis kb. 2180 nyomtatott sor bizonyíthatóan betét-fordítás.15 A korábbi kutatások már felszínre hozták Mikes Kelemen irodalmi alkotásainak 83
