Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Mezősi Miklós versei
Puncsverset küldök Puncsverset küldök én epertortád helyébe szeresd meg őt ne vess nagyon meg érte én azt hiszem a fáradságot ez megérte és ha két dramaturg közt a nyár egére mint macska néz az éjjel föl az égre a macska és az éj amúgy is kéz a kézbe' járnak és bámulják egymást nyakra-főre na összezilálódtam szépen és egészre arról akartam írni hogy te nézel föl az égre helyette macskára és éjre néztem és egérre lényeg az hogy drámatúra közbe' nézz ki végre föl egészen tekints föl a honi magyar égre ott ahol a magyar puszta karddal és agyarral gárdáról álmodik s lógatja lábát jó nagy garral éji-fajanszedénybe nehogy csak ébredezzen rezzenéstelen pofával hüledezzen e pár sor lassan-lassan értelmezhetetlen és én pedig mivel soká élelmezetlen valék ezért gyorsan fegyelmezetten leoldalgok mint macska éjjel és veszetten tömöm bendőm pofámon át nem elveszetten jó étvágyat kérek magamnak biztos ad az isten Mindegy már Úgy érzem már - mindegy, mi lesz, mi nem: visszatérsz egyszer majd vagy sosem. Lehet - most még talány - nagy alkotások feszülnek, vagy csak nagy fogadkozások - szeplős fogantatásuk büszkeség nekem. A kárt arannyal pótlom és a bánatot: fogamba gyűjtöm én a vér-arany narancsok levének árját - mely ha ősszel napból szűrik: soká tilepszik és a nedv a seprőről leválik, s lesz mint zsír sűrű: ebből kiválik nagy királyok nagy bora. Méla bánat! Kárba mennél, hogyha mégsem élesít az indulattal görcsbe vágott fejsze-él 12
