Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Sirató Ildikó: Határmezsgyén térben és időben

Történetek 1789-i évfolyamában bukkant rá egy érdekes hírre, amely Szelim- nek, az állítólagos magyarbarát travniki pasának állít emléket. A nevezetes cikk így ír a pasáról:

„Addig nem nyugodott, míg egy magyarra szert nem tett, a kit veres, rókatorkos s paszomántos ruhában járatott és pompája nevelésére mind Konstantinápolyban, mind Belgrádban magával hordozott. 1786-ik esztendó'nek a végén ide küldötte volt Bétsbem egynéhány török embereivel együtt az említett magyart, kit már akkor udvarában nagy tisztjévé tett vala. Ezek többet itt hagytak akkor Szelim részéről 20000 frtnál ... A Szelimnél szolgált hazánkfia Szolnoknál való a Tisza mellől, Mészáros nevezetű. Nevét azért tettük ki, hogy ezzel is meg-mutassuk, eránta való háládatosságunkat, mellyre azzal kötelezett bennünket, hogy itt Bétsben létekor eggy igen ritka, magyarúl írott Könyvel ajándékozott meg, mellyet ő Tekerdárból hozott kim s a’mint bizonyította, néhai Rákótzi Ferentznek Horvát nevezetű ősz szolgájától kapta, a’ki azt vallotta, hogy az említett Könyvet, Mikes Adám a‘ Rákótzi Társa irta volna.“’

A fenti cikk alapján Thaly Kálmán folytatta kutatásait Rodostóban és megállapította egyebek mellett a matuzsálemi kort (120 évet!) megélt utolsó magyar emigráns, Horváth István személyazonosságát. Thaly szerint Horváth őrizte a Mikes-kéziratokat, amelyek Mészáros és Kerekes Sámuel, valamint Görög Demeter bécsi szerkesztők révén juthattak Kultsár kezeibe, majd a szombathelyi szeminárium nyomdájába/'

A két elmélet az irodalomtörtészek körében több követőre is talált, anélkül, hogy a kutatást újabb eredményekkel gazdagították volna. Mikulics Károly trencséni kiadású művében így fogalmaz:

„Valószínű, hogy a török kormány a bújdosók sorsáról tudakozódó Tót Fe- rencznek kedveskedésképen átszolgáltatta a nemrégen meghalt Mikesnek kéziratait. - Tót Ferencz, a ki maga is irt utazásairól, emlékképen elvitte Francia- országba Mikesnek összes kéziratát, majd a franczia forradalom kitörése alkalmával, királyi engedéllyel hazajött s a Dunántúlon, a vasvármegyei Tárcsán telepedett le. Abban az időben pedig Kulcsár István Szombathelyen tanárkodon s igy megismerkedvén Tót Ferenczel, ennek halála után 1793-ban könnyen hozzájuthatott a Törökországi Levelek kéziratához. E szerint kétségtelen, hogy a Törökországi Levelek Tót Ferencz utján kerültek hazánkba.“

Eg)? másik kutató, Tones Gusztáv pedig inkább a második elmélet mellett tört lándzsát:

„A Görögnek ajándékozott kézirat valószínűleg a Törökországi Levelek kötete volt; tőle a kézirat Kultsár István birtokába került, a ki aztán 1794-ben, tehát haza-kerülése után nyolez évre kiadta. Hogy Görög és Kultsár miért nem adták ki előbb, miért vártak nyolez évig, talán az fejti meg, hogy Mikesről és társairól keveset tudtak, a munkát apokryphnek tartották s egy kétséges eredetéi munka kiadására áldozni nem akartak.“*

Létezett azonban olyan középutas vélemény is, amely elhatárolódott a vitás kérdés feszegetésétől. Kürti Menyhért egri kiadású monográfiájában nem tartotta lényeges kérdésnek a kézirat hazakerülésének pontos történetét:

„Az aztán már végeredményben egyre meg)?, hogy Tóth Ferencnek-e, a magyar eredetű tábornoknak, vagy ama Mészáros nevezetéi szolnoki szár82