Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Molnár Miklós: Bloom-tézisek
Igaz is, hadd javasoljam Károly és Károlyi családnevű polgártársainknak: Leopold Bloom szülőanyjának vélhető őseiként mielőbb jelentsék be igényüket, hogy ők is tényezők óhajtanak lenni a bloomológia léggömbhámozó tudományában - a bloomológusok ugyanis úgy tesznek, mintha Bloomnak nem lett volna anyja, csak apja, pedig hát Bloomot apai részről magyar anya szülte. Ez talán Félhét Jimnek, szentségtörő irodalmi viccek kiagyalójának, a nyelvi bohóckodás nagymesterének se volna ellenére, hiszen bármikor eladta utalásainak hihetetlen vájtagyúsággal és verejtékes komolysággal fölépített piramisait egy-egy ’gyászszartartármárta’ típusú szóviccért. (Ha a dolog mélyére nézünk, a később undorító nagyiparrá züllött joyce-i szójátéktechnika talán azokból a tévesen leírt szavakból meg a nyomdai hibákból ered, melyeket szegény tizenkét dioptriás Félhét Jim nem vett észre az Ulysses és a Finnegan’s Wake írása vagy a korrektúra javítása közben.) Az igazi író miként a teremtés istene benne vág’ mögötte vág fölötte marad az alkotásnak láthatatlanul művéből kifinomulva közömbösen kőiméit nyesegetve nem rossz duma Jim ki se látszol a körmeid nyesedéke alól de azért te vagy az igazi Trebitsch a posztmodern EU-konform bálványimádók integrátorok törzs- könyvezó'k értelmiségi hóhányók és széltolók elmúlnak mind hírük-hamvuk se marad a Bloom-buzeranciáknak a huszadik század az összes izmusával egyetemben lesüllyed a történelem legaljára a nyelveken szólás véget ér az ismeret eltöröltetik de te halhatatlan vagy Jim ha másért nem hát a bugyieregetés világbajnokaként meg mert te írtad a Dublini embereket ha meghalok Dublin lesz az utolsó gondolatom lehet hogy te voltál a huszadik század egyik legkifinomultabb intellektusa de a lelked bátyuska a Flaubert-csicskás szenvtelenséget szenvelgő lelked még a rövidlátó szemednél is gyöngébben látott szeretlek én téged hogyne szeretnélek oh du lieber James Augustin Aloisius magamra ismerek bár homályos a tükör benned is meg Bloomban a nembeli senkiben is Monsieur Bloom c’est moi meg FI. C. Earwickerben is hanem amit a Dublini emberek után összepiszmogtál azért mégse adnám oda Gogolnak Csehovnak Tömörkénynek vagy Tersánszkynak egyetlen sorát sem mindenki jobban járt volna ha leteszed a lantot és kolostorba vonulsz vágj' énekelsz mint John McCormack vagy a nyakatekert szóművek irkálására késztető lelki nyavalyáidra szibériai sámánok vagy erdélyi táltosok közt keresel gyógyírt vagy elmész favágónak Patagóniába megismered a létezés leheletfinom rendjét ráocsúdsz hogy az élet nem olyan mint egy hallucináló pók gatyáján a slicc csak hogy tudd mi ebben a vicc megosztok veled egy falvédő költeményt a dublini Kiernan kocsma vizeldéjében bukkantam rá. Finnegan’s Wake: aki olvassa, vág szamár, vág liba. Meg tőle az emberfeje szét, annyi benne a helyesírási hiba. Hát járt ez a Joyce suliba? És írás közben hova tette az eszét? 9
