Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Molnár Miklós: Bloom-tézisek
Gyanítom, Jim, hogy a fejedben előbb volt meg a gomb, vagyis a Bloom név, a szó gazdagon indázó jelentésbokra és akusztikai asszociációi okán, és csak később keresgéltél hozzá cérnát meg kabátot - előzményeket, családhistóriát, történelmi és mitológiai beágyazottságot. „Kéjes gyönyörűséggel olvastam Nietzschének ezt a mondatát: »Milyen szegényes az Újszövetség Mamihoz képest, milyen büdös hozzá viszonyítva!« Kapóra jött nekem Man u Törvényeinek egy cikkelye: »Emién testét kettéválasztva, az Űr félig férfivá, félig nővé lón; ekként nemzódött Virág.«” Az egész bloomológia tehát legjobb esetben is csak tudós csacskaság, hiszen az Ulysses nem jegyzőkönyv, nem dokumentumtár, és nem is a Szombathelyi Lokálpatrióta Egylet millecentenáriumi pályázatára benyújtott helytörténeti pályamű. De mert imádtad a mitológiai ködösítést, Jim, aligha volna ellenedre a Bloom-buzeránsok vájt agyai lárifárija. „Olvasóimtól csupán annyit várok el, bogy egész életüket műveim tanulmányozásának szenteljék. ” Ha tudnád, Jim, mennyire túlteljesültek ebbéli elvárásaid! Ugyan alig fél tucat művet hagytál hátra, ám oly temérdek könyvet összeírtak rólad, hogy többet csupán egy valakiről: Hitler Adolfról. Pedig rettentően utáltad az értelmiségiek, főként az irodalmárnépség fatökű vety'engését. „Inkább a marharépáról vernék a nyálukat. ” Műveidben kaján kárörömmel hintettél el nekik szánt filológiai taposóaknákat. „Eg)’e csak ó'ket a fene, száz évig is eltart, mire az összesre rálépnek. ” Egyetlen szempillantás alatt több mint tizenhat millió adat szökken elő, ha bepötyögöm a nevedet a gugli keresőbe. Fölfoghatatlan, ijesztő és röhejes. Ennyi hülyét bocsátanak ki magukból a nyuigati világ egyetemeinek bölcsészkarai? Ha hallgatsz arra a sugallatra (azt mondják, erősen fontolgattad pedig), hogy ne egy B/oomot válassz könyved hőséül, hanem egy Abu bin Bumm nevű palesztint, mit gondolsz, lenne-e körülötted ez az évről évre megújuló bazi nagy ajnár? Kötve hiszem, sőt még úgy sem. „Na, Bloom, és akkor mi van?” Az van, Jim, hogy ha Abu bin Bummot használod arra a célra, amire a félzsidó Bloom kellett neked - jelesül hogy példázatosan, állatorvosi lóként megalkoss és fölmutass egy etnocentrikus kötöttségektől mentes, gyökereit nem népbe, nemzetbe, családi és egyházi közösségbe, hanem valamiféle kozmopolita nirvánába eresztő világnagy kispolgárt, aki a maga köznapiságában egyúttal a megtestesült Mr. Jóság és Mr. Tolerancia is -, rohadtul meggyűlik a bajod a palesztin fickóval: kiderült volna, milyen keveset ér a te européer túlművelt- séged. Akkor persze a gugli nem böfögne föl rólad tizenhatmillió adatot, és a legtöbbet csócsált szerzők közül is leszorulnál Hitler Adolf mellől a dobogóról. Megszívtad volna rendesen, Jim. Ha Abu bin Bummról írsz regényt, átható, süket csönd és koromfekete feledés övezne. A posztmodern bedaráló terv - nem ötéves, hanem ötven vagy inkább ötszáz éves ten' - annak az átfogó törekvésnek a fokról fokra való megvalósítását tűzte ki céljául (az európai „integrációnak” is, megvallottan vagy elkendőzöt- ten, ez a lényege, minapában ennek lengettek be az írek, csókoltatjuk is érte a 7
