Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Köbölkuti Katalin: Művelődési lehetőségek a reformkori Szombathelyen
után az ország második egyházi könyvtárát. Hogy a könyvtárból minél nagyobb haszon jusson a köznek is, azt akarjuk és úgy rendelkezünk, hogy ne csak papi és egyházi emberek, hanem meghatározott nyitvatartási idó'ben a világi személyek számára is hozzáférhető legyen.”5 Gondoskodott a könyvtáros személyéről is, megszabva feladatait, de fizetését is. A kölcsönzést viszont szigorúan megtiltotta. Szily hozta Szombathelyre Siess János nyomdáját, amely 1778-1806 között közel 200 kiadványt jelentetett meg - alkalmi verseket, megyei és egyházi vezetők beszédeit, elmélkedéseit stb. Az örökösök 1806-ban eladták a nyomdát, a kiegyezésig városunkban ez az egyetlen nyomda működött, csak tulajdonosaik változtak. Siess után Perger Ferenc tulajdonába került, majd 1836- 1846-ig a Reichard nevet viselte a nyomda, őt pedig Bertalanffy Lajos váltotta fel. Széchenyi István kezdeményezésére 1827-ben létrejött a Pesti (1830-tól Nemzeti) Kaszinó, amelyet követve hamarosan országszerte sorra alakultak a megyei, városi és falusi olvasókörök, olvasótársaságok, egyesületek és körök, amelyek azonban nem kizárólag az olvasás, hanem egyszersmind a mindennapi társas érintkezés, sőt gyakran politikai eszmecserék és viták színhelyei is voltak. Vas megye székhelyén már 1833-ban működött kaszinó, de ennek pontos alapítási dátuma sajnos mindmáig ismeretlen. Kuntár Lajos e témakörben végzett kutatásai alapján tudjuk, hogy a Kaszinó mellett, nem sokkal annak megalakulását követően, 1839-ben létrejött a városban eg}? másik olvasótársaság' is. Tény, hogy az 1830-as évek második felében, Szombathelyen, az alig 4000 lakost számláló városban megvolt a társadalmi igény a második társaság működésére, melyek tagjai iparosok, kereskedők és városi értelmiségiek voltak. Ezeknek az intézményeknek és ezeknek a személyiségeknek a működése olyan szellemi fellendülést hozott a város életében, hogy az Idők Tanúja c. lap 1862. novemberében méltatva az itt élt tudós tanárokat, így írt: „... Vannak városok, melyek őrhelyévé lettek az ily férfiak dicső emlékének, melyek Magyarország egyik »Weimar-jává« tették Szombathelyt.”4 Szabó T. Attila írta a Szombathelyi tudós tanárok 2. kötetének előszavában: „Ezek a tudósok itt születtek, itt tanultak, ennek a helynek szellemében nevelkedtek, akiknek sok tekintetben a mai világunkat mozgató, az életben tartó tudásunkat köszönhetjük. A csúcsok messzire ragyognak. De a magas csúcsokat nagy hegyek tartják.’” Jegyzetek 1 SZILASY János: Kresznerics Ferenc élete. In: Tudományos Gyűjtemény, 1832. 36. p. ; FRANKENBURG Adolf: Őszinte vallomások. Pest, 1861. 1. köt. 108. p. ! Idézi DOBRI Mária: A szombathelyi egyházmegyei könyvtár története. In: Vasi Szemle, 1991. 4. sz. 522. p. 4 Idézi DOBRI Mária: A Szombathelyi Magyar Társaság 1823-1834. In: A Societas Scientiarum Savariensis előzményei. Szombathely, 1994. 50. p. ’ SZABÓ T. Attila: Előszó. In: Szombathelyi tudós tanárok. 2. köt. Szombathely, 2002. 9. p. 75
