Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Sirató Ildikó: Határmezsgyén térben és időben
SIRATÓ ILDIKÓ Határmezsgyén térben és időben MAI ÉS HOLNAPI GONDOLATOK SZÉCHENYI SZÍNHÁZESZMÉNYE ÜRÜGYÉN Széchenyi István nevével gyűltünk össze 2007-ben (immár nem is először), hogy a kultúra, az intézményeink, a haladás, a nemzet és Európa kulcsszavai köré rendezzük mai gondolatainkat. Könnyű a dolgunk, mert Széchenyi és a reformkori nemzedék nagyon sok mindent végiggondolt már a maga körében az európai és polgárivá haladó magyarságról. Nehéz a dolgunk, mert kérdések állnak előttünk: értjük-e, megértjük-e az ő gondolataikat, s miben segítenek nekünk a régi eszmefuttatások, ideálok, megvalósult, vagy soha célhoz nem ért tervek. Az ő nyomai követve közös múltunk és a mi jelenünk között állunk mindig, határon. Visszanézve és előre. A múlt általában világosabbnak tűnik, mint a magunk továbbvezető útja. A kanyarulatok, buktatók, akadályok, útjelzők azonban ismerősek. Uj és új konstellációban mintha ismétlődnének. A feladat és a körülmények persze változtak, mégis (s ez is a mi magyar és középeurópai hagyományunk) gyakran keresünk választ a múltban, fordulunk segítségért múlt nagyjainkhoz. A mai feladatokat azonban nekünk kell megoldanunk. S szintén nagy tanulságképp: együtt. Határmezsgyén állunk. A határok eltűnésének, virtualizálódásának korszakában is (különösen!) tér és idő szorít határok közé és nyit módot, hogy átlépjük (nem áthágjuk!) a határokat sok irányban. Szavak és jelentések, álmok és realitások kavarognak a lassan érkező őszben. Irodalom. Színház. Határtalanság. Nyelvi határ. Politikai. Kulturális. Határátlépés. Történelmi tanulságok. Régió. Lokalitás. Közép-Európa. Periféria. Központ. Nemzet. Polgár. Szerep. Antipolitika. Reformkor. Modernség. Tegnap és ma. A nyelv nem mindig segít. Néha elválasztja, ami összetartozik. Ahogy a kultúrákat egymástól s a maguk múltjától, a szót is a jelentéstől. Mert mit jelent a HATÁR? Valamit, ami megHATÁRozható, ami találkozik egy másik, de közeli megEIATARozhatóval, körülHATARolhatóval. Nemcsak elválaszt, hanem ugyanolyan erősen össze is kapcsol a határ. A tér és az idő. S mit a határátlépés? Tagadást? Nyitást? Elhagyást vagy összekötést? Ha átlépünk egy térbeli vagy egy időbeli határon, mi változik meg? Mi magunk vagy a kontextus? Nagyon izgalmas kérdések, nagyon izgalmas válaszlehetőségek. Mintha ez volna a kultúránk (egyik) lényege: határon állni, s ennek tudatában lenni. De hogyan éljünk e helyzetünkkel? Mit kezdjünk vele? Mert hol kényelmes, hol meg kényelmetlen, hol könnyít a helyzetünkön, hol meg bonyolít. De a határoktól nem tudunk, nem is akarunk talán eltávolodni. Jó nekünk határközeiben, megszoktuk. Ha véletlenül és látszólag nem ott vagyunk, keresünk, 76
