Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Köbölkuti Katalin: Művelődési lehetőségek a reformkori Szombathelyen
vek közöl ez volt az első irodalomtörténet, megtalálható benne az iskolában tanulmányozandó írók, költők első kánonja. Lényegében a kortárs szerzők álltak középpontban: Kisfaludy Károly és Sándor (12), Verseghy (13), Berzsenyi (12) Döbrentei (14) Révai (3) Vörösmarty (4) szemelvénnyel szerepelt. O hozta létre 1823-ban az intézet tanulóiból s közel másfél évtizeden át irányította az önképző és öntevékeny szervezetet, a Szombathelyi Magyar Társaságot. A reformkorban az iskolák felső osztályaiban, líceumokban, papi szemináriumokban már elkezdték - igaz, rövid életűek voltak - működésüket a nemzeti közgondolkodást, hazafias érzést is fejleszteni kívánó nyelvművelő társaságok. A XVIII. sz. végén pozsonyi, pesti, soproni társaságokról tudunk, s a szombathelyi a következő a sorban. 15 éves fennállása alatt összesen 3 19 ülést tartott, mintegy 500-550 bölcseleti hallgató volt a tagja, akik a mindennapi és a tudományos élet számos területére vitték az itt kapott alapot. Néhány név: Frankenburg Adolf, a XIX. sz. 40-es évek irodalmi életének jelentős személyisége, aki részese volt a 48-as forradalom szellemi előkészítésének. Hollán Ernő hadmérnök, 48-as honvédezredes, dr. Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter, Lakics János gyorsíró, aki a 40-es évek első felében a bécsi ország- gyűlésnek, majd később a 48/48-es országgyűlésnek is gyorsírója volt. A Társaság tagjai között a leghíresebbek az ún. nyilvános ünnepi vizsganapokon, a tentamen publicumon mutatták be tudásuk legjavát. Ezek ünnepélyes formában, meghívott vendégek (szülők, megyei, városi, egyházi elöljárók) jelenlétében zajlottak. A próbatételek célja az volt, hogy a tanulókat önálló fellépésre, gondolkodásra és bátorságra neveljék. A tentamenek anyagát, a tételeket vagy téziseket a tanárok állították össze. 1824., 1825 és 1826-os évekből maradt fenn nyomtatott anyagok ezekről a tentamenekről. Alkalmi versek is születtek ezen alkalmakra. Pl. Horváth József Elek tanítvány, később akadémikus is szerepelt, akinek Berzsenyi Dániel, Dukai Takách Judit kapcsán ismerős a neve. 1823-ban írt költeménye: „A szombat- helyi bölcselkedést hallgató két osztálybeli nemes ifjúságnak, mell}' a nemzeti csinosodást igaz lélekkel elő mozdítva annak dicséretes próbáit adta e folyó 1823. észt. Augusztus hónap 18-án sok fényes úri vendégek jelenlétében tartott próbatétel alkalmatosságával.” A felsőfokú oktatást a Szily János által 1780-ban alapított szeminárium jelentette. Ahol tanított többek között Nagy Nép. János - aki a líceum tanulója is volt. 1830-ban a szemináriumban ő hozta létre a Magyar Társaságot. Szintén akadémikus volt. A gimnázium, a líceum és a szeminárium tanulóiból és tanáraiból a reformkorban a korabeli közélet és tudományos élet jelentős nemzedéke nőtt ki, amelyek képviselői egy-egy tudományterület - nyelvészet, matematika, bölcselet - művelőjeként sokat tettek a magyar tudományosság fejlődéséért. Ma nevüket többnyire csak tudománytörténészek ismerik, holott munkásságuk többet érdemel. Szily János 1791-ben könyvtárat az egyházmegyének adományozta, s intézkedett annak nyilvánosságáról, létrehozva ezzel Klimó György pécsi püspök 74
