Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Köbölkuti Katalin: Művelődési lehetőségek a reformkori Szombathelyen

kiterjedt levelezést folytatott korának több, meghatározó személyiségével. Festetich György őt kérte meg, ajánljon megfelelő felkészültségű nevelőt fia mellé. Kresznerics Kultsár Istvánt ajánlotta, aki 1789-1796 között volt a líceum tanára. Valószínű, tekintélyének köszönhette, hogy Széchenyi Ferenc őt kérte fel fiának, Istvánnak vizsgáztatására, e témában írt válaszlevelét a Társalkodó 1836-ban, Szilasy János, az egykori tanítvány közlésének alapján jelentette meg. Tanítványai közül többen lettek az Akadémia tagjai: Horváth József Elek, Bitnicz Lajos, Vass László. Közülük talán leghálásabb Szilasy János, aki így idézte fel Kresznerics alakját:

„Többen tanítványai közül úgy válának el tőle, mint szíves barátai; mint természetes örökösi, gondos kifejtői, közhasznú terjesztői a’ tőle tanúit ismé- reteknek; mint tudós mivelői ’s folytatva előmozdítói az általa alaposan tanított tudományoknak. Hálás szívvel tartozom részemről nyilván kimondani, hogy érdemes tanítóim között talán ő volt első, ki részént útmutatás és buzdítás, részént tekintete által velem a’ tudományokat megkedvelteté, ’s egyebek közt arra tön figyelmessé, hogy az előmenetelre törekedő ifjú oskolai kötelességeinek pontos teljesítésén kivűl más tárgyakban is haszonnal foglalatoskodhatik.”1

Rövid ideig volt a líceum tanára Kultsár István, akiről a konferencia keretén belül még lesz szó. Kresznericsel egyidőben, 1793-ban kezdett el a gimnáziumban tanítani Szép János, aki 1809-ig, Kassára kerüléséig oktatott városunkban. O volt az első magyar nyelvű esztétikai mű szerzője, több, akkor divatos dicsőítő vers fűződik nevéhez. Legfontosabb ezek közül számunkra a Sabaria carmine illustrata, Verssel dicsőített Sabaria c. műve. Kresznericset Bitnicz Lajos követte a matematika katedrán, majd 1819-ben, amikor a tanrendbe bekerült a magyar nyelv rendszeres tanítása, elvállalta azt is.

Frankenburg Adolf akadémikus így emlékezett egykori tanárára: „A komolyabb Bitnicz, bár nem tudta velem a mathesis abstract tudományát meg- kedveltetni, annál jobban sikerült ez neki classicus felolvasásai által a magyar nyelv és irodalom történetéből, melyet a többi tanintézetben, hol eddig megfordultam, csak mint rendkívüli stúdiumot s azt is elég hanyagul tárgyalták. Minden lecke valódi ünnep volt rám nézve, inkább mindenről lemondtam volna, mint egy órát is elmulasztani, de nem is volt az egész hazában a magyar literatúrának avatottabb és buzgóbb előmozdítója, mint Bitnicz.”2

Bitnicz Lajos a nyelv és irodalomtudomány művelése mellett matematikai értekezéseket, lexikon szócikkeket is írt, tanulmányai a Tudományos Gyűjteményben, a Muzárionban jelentek meg. Korának kiváló íróival, költőivel, tudósaival levelezett - Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, Toldy Ferenc; az ő révükön kapcsolódott be a kor tudományos, irodalmi vérkeringésébe. Résztvett az Akadémia munkájában, 1830-ban taggá választották. Numizmatikai gyűjteményét az Akadémiára hagyta, amely duplumait Szombathelynek visszaadta, hogy az itt 1872-ben megalakult Régészeti Egylet tárának alapjául szolgáljon.

A magyar nyelv tanításának nem volt tankönyve, s Bitnicz vállalkozott annak megírására is. 1827-ben jelentette meg a Magyar nyelvbeli előadás tudománya c. művét, amelyet 2. kiadása 1837-ben követett. A hazai tanköny73