Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Feiszt György: Széchenyi és Szombathely
De bárhogy is volt, város kultúrtörténetének egyszerre két kuriózuma, Líceum léte és Széchenyi emléke az utca emberének szeme elé került. Széchenyi Szombathelyhez fűződő jó kapcsolata jelentős mértékben Vidos Józsefnek köszönhető. Vidos Vas vármegye főjegyzője, majd alispánja volt, az 1847-48. évi országgyűlésen pedig a megye követeként vett részt. Széchenyivel való első kapcsolatfelvételére megyei alispánná választása után került sor. A két férfiú közötti elvbarátság és kölcsönös szimpátia miatt Széchenyi többször is eljött Vas megyébe és ilyenkor mindig felkereste Vidost. A reformkor újító szellemisége megyénkben sem volt hatástalan. A felvilágosodás egyenlőséget, testvériséget sugalló eszméi az emberi méltóságot is egyre fontosabbá tették. Ennek a szellemében Vas megye már 1831. áprilisában tárgyalta a börtön-ügyet. Ahogy a jegyzőkönyv' írja: „a józan haladás leikétől vezérelve a megyei notabilitások figyelmüket a sötét tömlöc szerencsétlen foglyaira fordították” Ennek eredménye lett az 1835-36-ban megépült az új börtönépület, amely nemcsak cellákat, hanem dologházat, konyhát, műhelyeket, kápolnát is magában foglalt. Külön nevezetessége volt az ún. Meisner-kályhákkal működtetett fűtésrendszer. Joggal volt büszke a megve az új intézményre, amely számos más törvényhatóság számára is mintaként szolgált. 1838. október 1-én amikor Széchenyi Szombathelyen járt, Vidos megmutatta neki az új börtönt. A látogatás mély benyomást gyakorolt Széchényire, aki nemcsak naplójában emlékezik meg az eseményről, de leveleiben is példaként említette az emberséges rabtartás Szombathelyen tapasztalt példamutató körülményeit. A szombathelyi börtön 1844-ben, a magyar börtönügyről folyó országgyűlési vitákban is mintaként szerepelt. „Mindent fogunk utánozni, ami lelkünket tágítja és testünket kifejti bármily tájrul hozzon is azzal össze a sors” írta Széchenyi 1838-ban, miután franciaországi utazásain találkozott a selyemhernyó tenyésztéssel. Nagy hatással voltak rá az ott tapasztaltak. Ennek hazai meghonosítására indította el a Sopron-Vasi Szederegylet szervezését. A két megyét érintő egyesület első közgyűlését 1841. májusra tervezték, de végül csak júliusban került rá sor. Széchenyi személyes példáján túl, jelenlétével és rábeszélő képességével szándékozott az ügynek híveket szerezni. Naplóiból tudjuk, hogy a megalakulás sikeréért két vasi körutat is tett. 1841. május 16-án Tömördön találkozott Chernél Lajossal, akit az egylet titkárának kívánt megnyerni. Innen Apátiba és Óladra ment. Ezután Szombathelyen Vidos Józseffel találkozott. Vépen Erdődy Sándorral tartott megbeszélést, a harmadik napon pedig Kőszegen tárgyalt. Minden jószándéka dacára nehézségek támadtak, amelyet Erdődy Sándor így fogalmazott meg: „Mi az egész dologról nem tudunk semmit, egyébiránt sokan neheztelik, hogy a válaszmányba, amelynek Te vagy az elnöke, eg}' vasvármegyei sincs...” „Látszik...hogy létezik közöttünk és Vasvármegye egy része között egy szálka...” - írta Széchenyi egyik beszámolójában. Ekkor szánta rá magát a második szervező körútra: júliusban Apáti, Kőszeg, Genes, Herény, Szombathely, Surány, Vép, Füzes, Pinkafő Tarcsa, Lövő, 69
