Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Feiszt György: Széchenyi és Szombathely
A konferencia résztvevőinek egy csoportja. A kép előterében Sirató Ildikó és Feiszt György. Talán véletlen az egybeesés, de a Vasvármegye című napilap 1934.augusz- tusában feltűnő helyen jelentetett meg egy írást, amelyben a Szombathelyi Múzeumbarát Egyesület vezetőjének címzett levelet ismertettek. Egy magát megnevezni nem akaró „tudós pap” — írja a cikk - a líceum hajdani épületének emléktáblával való megjelölését javasolja, mivel a „legnagyobb magyar” egykor itt vizsgázott... A városban már egész nyáron gőzerővel zajlottak a Szombathelyi Ünnepi Hét előkészületei. Ennek a rendezvénysorozatnak vált hirtelen egyik fontos aktusává a Széchenyi emléktábla elhelyezése. A táblával kapcsolatos ügyintézést a Múzeumbarát Egyesület elnöke ifj. Perepatics István végezte. Három hét alatt sikerült mindent elintéznie és szeptember 4-én ünnepélyes keretek között a kereskedelem ügyi miniszter jelenlétében felkerült a tábla a hajdani Líceum falára. Szövege így7 hangzik: „E ház volt a hajléka 1796- 1850-ig a királyi bölcseleti líceumnak, ahol 1808-ban filozófiai képesítését nyerte a „legnagyobb magyar” gróf Széchenyi István.” Feltételezem, hogy Géfin Gyulát - mert ő volt az ’anonym’ tudós pap - nem a Széchenyi kultusz elmélyítésének szándéka vezette, valószínű, hogy csak jó érzékkel, a kultúrtörténeti kuriózumot megörökítendő, kapott az alkalmon. Mégis a nagy7 sietség láttán, az Ünnepi Hét hivatalos programjába való sürgős beillesztés alapján élünk a gyanúperrel, hogy - mint mindenben - ebben is volt politikai hátsó szándék. A táblát végül nem is a város fizette, hanem közadakozásból: Mayer Lajos, a Kopfensteiner testvérek és Weiss Vilmos építészek, I ludetz József kőfaragómester és Mészáros Mór áldozatkészségéből készítették. Persze nem magyarországi lenne ez a történet, ha egy évvel később Pável Ágoston nem arról panaszkodna, hogy a cementet — számla hiányában - még mindig nem tudták kifizetni. 68
