Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Feiszt György: Széchenyi és Szombathely
A gimnáziumi tanulmányok betetőzése a Líceum volt, ahol filozófiát, logikát bölcsészet-történetet, metafizikát és mennyiségtant, matézist (= földmérés, vízműtan, építészet) és Magyarország oknyomozó történetét, egyháztörténetet, római kort, és az örökös császárság történetét, természetrajzot (mezőgazdaság és ipar) valamint fizikát kellett tanulni. A Szombathelyi Líceum első évfolyamának anyagából 1807. augusztus 31- én kapta meg bizonyítványát. Vizsgáztatója Kresznerics Ferenc volt. Széchenyi a mennyiségtan tárgykörben, az egész-, és tört számokból, a tizedes törtekből felelt. Ebből és a világtörténelem első korszakaiból kiváló felkészültséget mutatott és így mindkét tárgyból kitűnő osztályzatot kapott. A második évben geometriából szintén Kresznerics Ferenc volt a vizsgáztatója. Az 1808. január 18-án sorra kerülő vizsgán Széchenyi e tárgyból kitűnőt kapott. Ugyanezen a napon Horváth Ferenc a filozófia tanára „több hallgató jelenlétében” filozófiából és egyetemes logikából szintén kitűnőre értékelte felkészültségét. A harmadik évet záró 1808. november 8-i vizsgán Kresznerics Ferenc a mennyiségtan, Laky Károly a fizika, Németh János a történelem, és Horváth Ferenc a filozófia professzorai vizsgáztatták. Valamennyi tárgyból kitűnőre minősítették. Kétség nem fér hozzá, hogy Széchenyi volt az 1850-ig működő Szombat- helyi Líceum leghíresebb növendéke, mégsem tudjuk, hogy Viszota Gyula tudományos közleménye váltott-e ki valamilyen visszhangot Szombathelyen. Arról sincsen tudomásunk, hogy ezt megelőzően tudott volt-e a városban, hogy Széchenyi az itt működő Líceumban vizsgázott. Nem tudjuk azt sem, hogy a Líceum tanárai, egykori professzorai, emlé- keztek-e arra, hogy őt vizsgáztatták. Kresznerics Ferenc, Bitnitz Lajos, Nagy János, Horváth József Elek tudós professzorokról ugyanakkor feltételezhető, hogy tisztában voltak azzal, kinek is köszönhető a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, amelynek tagjai közé évek múltán maguk is beválaszttattak. Széchényi személyével, írói munkájával és tevékenységével kapcsolatos emlékek, dokumentumok fokozatosan értékelődtek fel. A dualista rendszer szétesése, a forradalmak után a magát nemzetinek, kereszténynek, konzervatívnak és ellenforradalminak nevező rendszer célja volt, hogy a nemzeti és liberális-demokratikus értékeket szimbolizáló Kossuth kultusza helyébe, a konzervatív reformerré stilizált Széchenyi Istvánt helyezze. Ennek a törekvésnek az „ideológiája” Szekftí Gyula Három nemzedék című történetpolitikai munkájában szólalt meg hatásos módon. "Egyetlenegy van közöttük, (ti a reformkor nemzedékében) ki egész életét és egész géniuszát a nagy emberi közösségek erkölcsi megjavításának szentelte, s ez... Széchenyi István... az igazi politikai romantikus, aki a romanticiz- mus alapelveit: nemzetiséget, keresztény erkölcsöt, egyéni tökéletesülést és egyéni munkálkodást gyökerüktől kezdve átgondolt, azokat soha nem látott teljes és tökéletes rendszerbe foglalta és megvalósításukra emberfeletti fáradozást áldozott egy hosszú életen át”....írta Szekfű” A Három nemzedék című könyv harmadik kiadása 1934 nyarán jelent meg. 67
