Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Horvát költők (Csuka Zoltán fordításai)
A test mélyéből felremegnek a szenvedély szalagjai, mély szállásokból, irány és kegyelem nélkül rázkódnak és dübörögnek a szavak. Magvak nélkül fénylik a mag. A tenger csak önmagával harcol. Hatalma felkúszik a férfiakba és nőkbe. Az éjszaka benne olyan, mintha Gerion mormogna. Ki csendesíti le a trák szeleket? Ki téríti vissza a Canis csillagot a Siriusba? ANTUN SOLJAN NYOMORÉKOK (BOGALID Mindaz, amit régesrég elnyelt a tenger, elsüllyedt játékok, emlékművek, mesék és tán csak azok a szavak lehettek, immár egyetlen száj sincs... csak imitt-amott, a legnagyobb apály idején láthatni az oszlopos homlokzat egy darabját piramis csúcsa, furcsa muzsika antennái jelzik nekünk a szerénység szükségességét. csak imitt-amott a tenger állataiban, a delfin szökellésének nyugtalan felvillanásán látszik az erőteljes hát, a versenyfútó combja és enyhe olajillat hozza szédületbe orrcimpáinkat - mindezt régesrég elnyelte a tenger - a parton nyomorékok állnak és sírnak: egyetlen balett sem újíthatja meg járásuk szépségét, karjaik karcsúságát. VISSZFÉNYEK (ODRAZI) Mikor a zöldpikkelyes halak vonulnak, felemelem háromágú szigonyom, megfeszítem izmaimat és egyetlen csapássá szeretnék válni. De hangosan kiáltoznak a sirályok, illatozik a szikla,
