Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Podolszki József: Mediterrán dalok
Megbocsátanék én, de ez a hiába megterített asztal, és az érintetlen pohár, no meg a megvetett ágy mindig elém kerül. * Korlátlan lehetőségek ígéretével csábítalak, de tétovázol és jön a dagály. Nyomunk se marad a régi partokon. * Emlékszel? Üres kagylóházból hallgattuk a tengert, ott állt a kredencen, és megvertek bennünket a lopás miatt. Hát itt vagyok, fenyítésektől szabadult kredenctitkainkkal, csupán a cinkos hiányzik. * Tükörben lobbanó gyufa az arcod, itt van előttem, csak a túloldalon. * A partomlást követő éjszakán jöttek el először, és másnap betértek megint. Azóta naponta itt üldögélnek a te székeden, poharadból isznak, megeszik levesed, s idő kérdése csak, hogy ágyadba is befeküdjenek mintha jobban tudnák, mit csak én tudok. Ha eljössz majd egyszer, s válladra teszem nehezülő kezem, a másikkal távolba mutatva magyarázom, * mit láthattunk volna, ami már, sajnos, nem látható: vízköd ült szemünkre. Ne reszkess, ha olykor rám gondolsz, én sem reszketek, ha nem gondolok rád. * Ne fürödj meg, és ne fésüld ki hajad, ne húzz frissen mosott alsót, őrizd meg számomra idegen szagod * Csupán egyetlen hidat tévesztettünk cl, és meg kellett kerülnünk a folyót. ★ Azt hinné az ember, hogy a kikötőben mindig ügyködik valaki, közben csak állnak a hajók, hetekig, hónapokig. Hisz azért kikötő. * Lázperzselte ajkam ha megérint, gondolj a hűvös vizekre, mik ölbe vesznek, és melyek szétválnak előtted, ha úgy akarom. * 6
