Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Zsille Gábor: "Az árnyék, aki vagyok"
ZSILLÉ GÁBOR „Az árnyék, aki vagyok" TALÁLKOZÁSAIM NAGY GÁSPÁRRAL* E történet belőlem születik papírra - hanem a költők titkos összeesküvése alapján, ha magamról beszélek, egyben Gáspárról is szólok. Először 1997-ben találkoztunk, méghozzá Szombathelyen. Már nem emlékszem, kinek köszönhetően, de a Költészet Napja alkalmából rendezett fiatal szerzők estjére én is meghívást kaptam. Ez fölöttébb különös kegynek számított, hiszen akkoriban a pécsi papnevelő intézet növendéke voltam, és csak egy-két folyóiratbéli publikációt mutathattam fel. Mégis meghívtak. A helyszínen tudtam meg, hogy az est házigazdája Nagy Gáspár, akit afféle mentornak kértek fel a fiatalok közé. S persze az is csak akkor derült ki, hogy - mivel rajtam kívül minden ifjú titán szombathelyi lakos volt - az éjszakai szálláshelyen Gáspár szobatársa leszek. így küldött engem kétnapos mester- kurzusra a Gondviselés. Mondhatom irodalmi szabadegyetemnek is, mert csakugyan az volt, kincset érő fejezet egy fiatalember számára rendelt szellemi tananyagból. A magam kútfejéből dehogy sejtettem, hogy Szombathelyen időzve Gáspár hazai vizeken evez, mivel csak félórányi kocsiútra fekszik a szülőfaluja, Bérbaltavár, illetve a szomszédos falucska, a százötven lakosú Nagytilaj, domboldalán a szüleit is befogadó temetővel... Az irodalmi est végeztével Gáspár vacsorázni invitált. Pete György, az Életünk akkori főszerkesztője csatlakozott hozzánk. Amikor megfelelő alkalom nyílt, Gáspár mindig beavatott beszélgetésük számomra érthetetlen titkaiba: megvilágította az ismeretlen részleteket és félszavakat, a felmerülő neveket és fogalmakat. Eligazításai tömörek voltak és pontosak, kiérleltek, egyszer sem nagyképűek vagy tudálékosak. Nini, örömködtem legbelül, ő mentes minden gőgtől. S ezt olyan jólesett tudnom. A desszert környékén megvallottam neki, hogy valóságos zarándokhely lett számomra Latinovits Zoltán sírja a balatonszemesi temetőben, és hogy nagyon is számon tartom a sír melletti fára szögeit, táblába vésett Gáspár-verset, a színészkirálynak ajánlott Sírfeliratot. „Te erre járó sírj avagy nevess / zokogó víz / Balatonszemes / fái görcsben a tóra hajolnak / hatalmas nagy-fia holtán / ki voltál / Latinovits Zoltán / Pünkösdi Lángnyelv / júniusi szélben / lecsap a habokra / hazányi vakokra / boldog vagonokra / Napfogyatkozás / egy / júniusi éjben”. Hozzátettem: kiszámolható, hogy e sorokat huszonhét évesen írta, és igen nagyon boldog lennék, ha rosszmagam egyszer majd ilyen verseket írhatnék. E dicséretre Gáspár szerényen, már-már pironkodva annyit felelt: „Akkor még nagyon fiatal voltam.” * 2008. május 6-én szentelte fel Veres András szombathelyi megyéspüspök Nagy Gáspár síremlékét a nagytilaji temetőben. Ezt követően baráti együttlét keretében vette át Czakó Gábor az Életünk idei Nagy Gáspár-díját. 128
