Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Szitár Katalin: Dolgok - jelek - jelenlét
SZITÁR KATALIN Dolgok - jelek - jelenlét (AZ ÍRÁS AZ APOKRIFBEN) Az Apokrif s tágabban a Pilinszky-költészet értelmezése, értelmezhetősége nagy mértékben függ attól, milyen mértékben sikerül rekonstruálnunk azt a poétikai-költészetbölcseleti elképzelést, amely, tudvalevő, az ő esetében azt jelentette, hogy a műalkotás létrehozása végső soron gondolkodásforma. Ám nem filozófia, hanem a megértés olyan módozata, amelynek tulajdon orga- nonja, a nyelv a forrása. Pilinszky írásmódja a jel elsőbbségére alapozódik, abban az értelemben, hogy a szó (a hangalak) lényegében megelőzi - és megelőlegezi - a jelentést. A hermetizmus - a nyelvi jel radikális felszabadítása, mind a jeltest/hangzás, mind pedig a jelentés oldaláról - Pilinszkynél ugyanakkor nem a végletesen bonyolult, hanem - ellenkezőleg - a szinte végletesen „egyszerű” nyelvre való törekvés jegyében valósult meg. A költő több oldalról konkretizálta ezt az elképzelést: a költészet nyelvét a „csönd”-ből, a „semmire figyelésiből származtatta, vagy - Dosztojevszkij nyelvére vonatkoztatva - „egyszerűnek”, „evangéliuminak” nevezte.1 Minden esetben valamilyen nyelvváltást értett ez alatt: egy-egy kivételesen tárgyközeli, a dolgot felfedő, nem pedig a tudati absztrakciók révén elfedő nyelv megteremtését. A költői alkotásfolyamat kérdése nála a realitás érzékelésének problémájaként vetődik fel: „a művészet a képzelet morálja, hozzájárulása, verítékes munkája a teremtés realitásának, inkarnációjának a beteljesítésére, helyreállítására.”2 A „teremtés realitása” kifejezés, mely a „teremtő képzelet” (romantikus) felfogására reflektálhat ehelyütt, a költészetet nem fikcióteremtésként (képzeleti világteremtésként) határozza meg, hanem épp ellenkezőleg: mint a teremtett világ realitásának hozzáférhetővé tételét. Mit nevez Pilinszky reálisnak? Azt, amit személyes egzisztenciális részvételünk útján tapasztalunk meg - szemben azzal, amihez az ismeret elvontsága vezet el.3 Következésképpen ez nem is a megismerő tudat (intellektuális reflexió), hanem a jelenlét módján érzékelhető. Pilinszky ontológiai világszemlélete az emberi-erkölcsi jelenlét módját a szerete then p a művészi jelenlét módját a nyelvben jelöli meg. Tudjuk: az újholdas nemzedék költészetfelfogásának egyik sarkalatos pontja a nyelvi tapasztalat elsőbbségének hangsúlyozása az esztétikai tapasztalattal szemben. Hogyan ragadható meg Pilinszky esetében a tapasztalatnak ez a nyelvisége? Úgy mondhatnánk, hogy ehhez őt a nyelvi kifejezésre irányuló tapasztalat vezette. Ez egy különleges minőségű tapasztalat, amennyiben a világtapasztalat, úgymond, „el van halasztva”, helyette pedig közvetítésének módja kerül a figyelem központjába. Pilinszky úgy határozta meg a versnyelvi szövegalkotás kiindulópontját, mint a kifejezéstől való elrugaszkodást. A nyelvi jelenlétmódot ennélfogva rendszeresen szembeállítja a stílussal, mint „kifejezés”-sel. A 117
