Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Weiner Sennyey Tibor: B. F. (részletek egy monográfiából)
ALBION RAGYOGÁSA [XX. század költői - Rilke és Laforgue - Bedales - Noel és a szerelem - Cambridge és a King’s Collage - Hegedős - Apostolok Társasága - Keynes és a barátság - Woolf a fehér asszony - Levelezés - Brooke, a vetélytárs - Svájc és a déltengerei szigetek - Wittgenstein, a kellemetlen osztrák-Tanulmányok- Háború és hazaút.] A XIX. század nagy eszméi átrendeződni látszanak az ifjú költő, Békássy Ferenc előtt, s a fátyolon át szörnyűséges jövő képei villannak fel. A tudat, hogy van élet, s a nagy kísérlet, hogy ezt az életet valami többre, jobbra kell fordítani, nem csupán álom, hanem életprogram. A nagy átok, amit a XIX. század költőire mondott ki egykoron a másik ifjan meghalt költő, Petőfi Sándor 1847-ben, hogy „Ne fogjon senki könnyelműen / A húrok pengetésihez! / Nagy munkát vállal az magára, / Ki most kezébe lantot vesz. / Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. ' - úgy tűnik, oldódni látszik az évek sűrűjében, mert mintha néha igen is el kellene dalolni fájdalmunk s örömünk. Ezért lesz tisztítótűz a mennyország, ezért lesz angyalok szárnyai helyett Blaketől vett denevérszárny a repülés eszköze: „Gyehenna hát a mennyországunk? / Ha ihlett szárnnyal karikázva szádunk, / Denevérszárny a szárnyunk?” Hiába átkozódik Petőfi, hogy „Átok reá, ki elhajítja / Kezéből a nép zászlaját, / Átok reá, ki gyávaságból / Vagy lomhaságból elmarad, / Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, / Pihenjen ő árnyék alatt!”,s — a XX. század költői, Békássy Ferenc versében már 1912-ben tudják, hogy „ Nem vagyunk gyengék, betegek, / Nem bús szívünk, nem roskadt vállunk; / Nincs köztünk ki hiába 36
