Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Weiner Sennyey Tibor: B. F. (részletek egy monográfiából)

1944-ben meghal Emma, nem sokkal később bombatalálat éri a kertet, majd kastélyba betörnek az orosz katonák, s a tízezernél is több kötetes könyvtárat elégetik. Mint egy erdő, úgy ég a nagy fehér platán alatt a sok könyv. Mintha a könyvek fák lennének, úgy lángolnak. Aztán? Aztán a kastély és a kert sosem is látott pusztulásnak indul. A kastély iratai között található Maj- thényi Károly szobrászművész írógéppel rótt pár oldala „A zsennyei kastély története” címmel, melyben leírja azokat a háború utáni állapotokat, melyek nem csak Zsennyére voltak jellemzők: „1949-es földrendezés során a kastély kétharmad részben a tsz-nek, egyharmad részben pedig a szombathelyi művészeknek adják. A tsz beköltözik magtárával, tyúkjaival, itt lakik a tsz-elnök, itt szállásolják el a tsz-elnök tehenét is. A művészeknek pénzük nincs, így a harmadik szinten egy vág)' két-három szobába szénát hordanak, és itt éjszakáznak. Mint mondják, egy kézzel festettek, eg' kézzel horgásznak. A Képzőművészek Szövetségének megalakulása után Sárospatakon értekezletet hívnak össze. Itt felvetődik, hog mi történjen Zsemlyével. Ugyanis a tsz bontási engedélyt kért és meg is kapták. A minisztérium és az alap képviselői jelentették, hogy miután Zsemlye messze van és eg millió forintba kerülne újjáépítése, íg a tsz le akarja bontani. Bontsák le!”’4

Majthényi Károlynak 1953 végére nemcsak azt sikerül elérnie, hogy ne bontsák le a kastélyt, s a TSZ elnököstül, tehenestül kiköltözzön, s nem csak hogy a szombathelyi képzőművészek megkapják az épületet, hanem a kastély megmentésébe is belekezdenek. 1954-ben erdész érkezik Zsennyére és a kert újratelepítését is megkezdik.

Mostanra a zsennyei alkotóház több mint ötven éve működik jelenleg Cser Lászlóné Marika keze alatt, s a Magyar Alkotóművészek Közössége gondoskodik róla.

A zsennyei kastélyt és kertet a művészet számára megtartani, fejleszteni, s nem utolsó sorban Bezerédy Emma 1919-es terveit megvalósítani a következő ötven év kihívása. Ha most megyünk, most is minden gyönyörű és valahonnan új szél közelít.

Talán igaz, hogy „A délnyugati sarokban az ember az aranykorral már nem találkozik, mindössze csak eszébe jut, mintha a felhők emlékeznének. Teljesnek és oldottunk kellene lenni, de már híg és magtalan. Már nem alkotó föld, ahhoz öreg és szegény. Itt csak pihenni jó.

De talán az is megfontolandó, igaz és szép, amit Békássy Angliából hazatérve ír fel Zsennyén noteszébe: „Pár holdnyi területen édenkertet teremteni, egy házat tökéletesen széppé alakítani, jó és szép dolgokat írni, összehozni a jó és bölcs embereket, ezek mind hasznos tevékenységek. A rosszakaratú, a buta, a minden kiválóság nélküli ember, az egyensúlyozatlanok, úgyis elrontanak akármiféle szisztémát és kultúrát, a jók és bölcsek pedig - csak szabadságuk legyen hozzá - úgyis jó életet tudnak teremteni maguknak bármilyen körülmények között is.”!r’

35