Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Weiner Sennyey Tibor: B. F. (részletek egy monográfiából)
köb lajtorját megálmodó Békássy kérdése már érthető „Mondd, hát elhagyjalak? Minden köved enyém! / Lelkemben hordozom: mért kell elvesztenem? / Búsulnom kell honom képzelt enyészetén.” A folyó napokat, később múlóra javítja, az örvénylő sorsokat egyes sorsokra. Az utolsó sor ugyanaz mindkét variánsban: „Add meg míg létezem igaz nyugalmamat!” Ugyanaz a hazaszeretet munkált Békássy szívében, mint Jákobéban, ugyanúgy azt a földet, melyen álmodtak a Teremtő nekik ígérte. Ahogy René Char mondaná ugyanezt: „Egy fűszál a lakásom.” Emlékszünk még? „Egy embertől a másikig - ez a legnehezebb út.” - mondta ki pontosan az örök irányt Békássy. És tudjuk, hogy „maga a költészet sem biztos átjáró. (...) S hogy egy költő versét megértsük, kérdeznünk kell, honnét és merre vezet hozzánk az útja.” Az én utam Zsennyén, az ő szülőfaluján keresztül vezetett hozzá, hogy ott megfogjam kezét, s végigkísérjem az útján, egészen Jákob álmáig, amely a tömegsírban talált Notesz utolsó víziója. De Békássy Ferenc - követve a családi hagyományt - 1905-ben csak 11 éves, tanulni megy idegen országba, Angliába, az egyik legjobb középiskolába a Beda- lesbe, ahonnan pedig egyenesen Cambridge egyetemére kerül, a King’s Col- legeba. Itt, 1911-ben meleg baráti kapcsolata lesz a későbbi Nobel-díjas közgazdásszal, John Maynard Keynessel, aki 1912-ben Zsennyén is meglátogatja. Mi lett aztán Zsennyével? A háború után? Bezerédy Emma idézett 1919-es levelében a kastélyt művészeti központnak ajánlja fel Babits Mihálynak: „Itt tehát szeretnék létesíteni először egy üdülő-pihenő telepet szellemi munkások számára, illetve vele kapcsolatban eg)' könyvtárat, melynek elég értékes alapjai megvannak. Ezeket szeretném, hogy legalább részben a Vörös- marty-akadémia égisze alá helyezni. Végül egy Nature-parkot, melynek természetkutatók örülhetnének. Ezen terv mögött van más idea is: összeköttetéseink az angol intellektuális világgal, különösen annak fiatalságával Jani révén megint szorosabbak lesznek; ha egyszer lesz a külfölddel rendes érintkezés, Jani kint fog élni, de úgy tervezik, bog)’ az év egy részét mindig itt töltik, mindig hoznak magukkal angol szellemi munkásokat is pihenni. Ez eg)' egész tennészetes, könnyű érintkezést hozhatna létre a két kultúra között. E mögött van még egy idea - ami Feri missziója volt, s ő tudott volna megvalósítani - de erről csak arról lehet beszélni, ha a többi is megvalósult. Azonkívül lehetne itt kölcsön könyvtár a nép számára, és helységek ahol a környező községek számára lehetnének előadások, felolvasások.'"'’' Am ebből akkor semmi sem lesz. Emma különböző álneveken, mint amilyen Sybilla, Novák Judit, s különösen aztán Rosti Magda néven, publikál kritikákat a Nyugatban, fia egykori londoni barátairól, akik időközben híres írókká lettek.:: így kerül könyvismertetés a Nyugatba, „Rosti Magdolnától” Eliot, Housman, Strachey Woolf, Priestley, Webb és Keynes könyveiről. 1930-as években íródott leveleiben néhány mondat különösen találó. Ekkor már őt is érdekli fiának kedves költője Blake, s kérdi Babitsot, hogy „Lehetne Blake égik művéről írni — vág nem érdekel az itt senkit?" Aztán a másik levél, amelyben ezt írja: „Néha szeretnék én is in the thick of the tray [a dolgok sűrűjében] lenni - de nekem most már itt kell maradnom, ahol ritka a levegő, s minden szál összefut. ”35 34
