Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Salamon Nándor: Merre tovább Régió Art?
ritkán jelent folyamatos, rendszeres együttműködést. A vidéki egyesület kezdemények nagyobb hányada is inkább alkalmi jellegű. Kivételek, persze akadnak (Pl.: Veszprémi Művész Céh, Soproni Képzőművészeti Kör stb.). Az átalakulás másfél évtizedében történt néhány kísérlet az alkotók összefogására megyénkben is, de eltérő okból, a kohéziós erő elégtelennek bizonyult. A lényegen nem változtattak az egyébként más-más koncepció szerint megszervezett „szalon” jellegű megyei kiállítások sem. Az egymásra találás pillanatnyi öröme nem alakult át szervező energiává, maradt minden a régiben. Fordulatot a hivatkozott 2004-es szociológiai felmérés idézett, amely nemcsak a nehézségeket hozta felszínre. A megkérdezett és nyilatkozó művészek előre mutató gondolatokat, elképzeléseket is papírra vetettek. A véleményekből kihámozható volt egyebek mellett a csoportba szerveződés igénye. Csak hát ennek személyi feltételei is vannak! Kamper László - egyéként nemzetközi sikereket jegyző grafikusművész, a Magyar Képgrafikusok Társaságának tagja - már korábban kísérletezett a szervezet megalapításával. A felmérés új lendületet adott a szervezőmunkának, kezdeményezőként ő vállalta megválasztott elnökként az aprólékos munkát, türelmet és szervező készséget igénylő feladatot, a vasi MAOE-fiókszervezet összeboronálását, ügyeinek intézését. Bátorítás kapott a kollégáktól, a budapesti vezetőktől és támogatás ígéretét a megyei közgyűléstől, amely erkölcsi és némi anyagi alapot biztosított az alakuláshoz. A MAOE Vas megyei Csoportjának regisztere - az adatok tükrében - népes hivatásos alkotói kört tart nyilván, amely azonban különböző okból, nem fedi le teljesen a tagságot. Vannak néhányan akik, fenntartásaikat hangoztatják és távol tartják magukat mindenféle társaságtól. Az egyesületi struktúra szerint képző- és iparművészek, fotóművészek, írók és zeneművészek lehetnek tagjai az egyesületnek. Helyben jelenleg 78 a tagok száma, akik különböző generációkat képviselnek. Legnépesebb a képzőművészek (47), az iparművészek (21) tagozata. Hat író, három fotós és egy zeneművész erősíti a csoportot. A többség Szombathelyen él, de jut alkotóművész a megye településeire is. Neves kollégák élnek Zsennyén, Kőszegen, Sárváron, az Őrségben és Egyházashetye környezetében. A társaság erejét jelzi, hogy élnek körünkben érdemes (Lese- nyei Márta) és Munkácsy-díjas művészek (Geszler Mária, Tornay Endre András) s jó néhányan dicsekedhetnek hazai és külföldi tárlatokon elnyert díjakkal (Kamper László, Sütő Éva, Kisléghy Adám) és társadalmi elismeréssel (Marosfalvi Antal). Az egyesület munkájának lényegét országosan az érdekvédelem, a szakmai és szociális kérdések kezelése jelenti. LIelyileg ez kevésbé lehet - a források hiányában - anyagi természetű, legfeljebb áttételesen teremthető szerény alap pályázatokból, támogatásból, szponzorok áldozatkészségéből (pl.: kiállítások rendezéséhez). Cselekvésre azonban így is van mód és lehetőség: munkafeltételek javítása, biztosítása (közös műterem), bemutatkozási alkalmak megszervezése, propaganda munka, a helyi társadalom érdeklődésének felkeltése a művészek munkája iránt stb. Az ilyen körülmények között alakuló munkastílus jellemzője a belterjesség, bezárkózás, közöny és elszigeteltség feloldása. Ezt fejezi ki megragadható formában a Régió Art kiállítás sorozat, amely bevallottan a vasi művészek közös 41
