Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Salamon Nándor: Merre tovább Régió Art?
bemutatását célozta meg a Nyugat-Dunántúli régióban. Az egykori kiállításcserék hagyományának feltámasztására tett kísérletnek tekinthető. A háttérben azonban meghúzódik a szomszéd megyék művészeivel való szorosabb együttműködés csírája. Igaza van Péntek Imrének, amikor tárlatkritikájának summáját ekként fogalmazza meg: „Távol a »központtól« egymásra vagyunk utalva, alternatív fórumokat, Európára nyitó, régiós értékrendet kell teremtenünk. Közös erővel mindenképpen többre jutva”. A „vasiak” megtették az első lépéseket. A kísérlet egyébként reménykeltő, mert a tagok érdemleges része rendszeres alkotómunkát végez, aktív kiállító, igényli a közönséggel való, távlatokat nyitó találkozást s az időnkénti közös fellépést,a munkák összevetését, kritikai szemléjét. Van tehát, miből meríteni. Maga az egyesületi élet még távolról sem tekinthető eleven, organikusan működő együttesnek. Keretei formálódnak, működésének mechanizmusa működésnek indult. A nagyobb időközökben szervezett ülések, találkozások, baráti eszmecserék a művésztársadalom országos, helyi és egyéni gondjainak megbeszélésre biztosítanak fórumot. Látogatottságuk fokozható! A csak néhány éve megmozdult megyei csoport rövid történetének nagyobb horderőt mutató megmozdulásai kétségtelenül a kiállítások. Égisze alatt egyéni, alkalmilag társult kisebb csoportok és a teljességre törekvő, erőket súlyuknak megfelelően reprezentáló megyei tárlatok szervezése történt. Legnagyobb figyelmet a Régió Art kezdeményezése keltette, amely lassan sorozattá kerekedett. Az első kiállítást rögtön túl a megyehatáron rendeztük. Zalaegerszeg fogadókészségét valóban az értékeket, alkotóerőt és műfaji sokszínűséget bizonyító reprezentatív bemutatóval viszonozta a csoport. A harmincnál több kiállító művei az irányzatokhoz igazodás mellett főként az egyéni alternatívák változatosságát szemléltettél. A többséget alkotó festők, grafikusok mellett keramikusok, textilművészek és szobrászok szerepeltek művekkel. Nem hiányoztak az érmek, ékszerek, és üvegmunkák sem a tárlatról. Az eseményre felfigyelt a sajtó is. A megyei lapok több cikkben foglalkoztak a kiállítással és haszonnal olvashattuk a Pannon Tükör elemző-értékelő kritikáját Péntek Imre tollából. A Zalaegerszegen bemutatott kollekciót ezt követően Szombathelyen állítottuk ki. A Savaria Múzeum egyterű csarnokában talán még hatásosabb kép tárult a látogatók elé. A helyszín és a művek „társasága” egy - talán a nép- művészeti vásárokon népszerű - foglalkozási forma kipróbálásának ötletét is felvetette. Tárlatvezetéssel kombinált műhelymunkát szerveztünk, főleg gyermekcsoportok részére. Egy-egy szakma képviselője a maga mesterségének titkaiba avatta be az érdeklődőket (olajfestés, rézkarc, fa és linómetszés, kollázs, ötvösmunka), de nemcsak demonstrálták a fogásokat, a technikai eljárások kipróbálására is buzdították a gyerekeket, akik körében egyértelmű sikert aratott a bemutató. A kedvező fogadtáshól bátorítást merítve, 2007-ben azonos célkitűzéssel más irányba indult el - ugyan nem „kultúrhengerként”! -, de nemes szándékát nem alább adva, a Régió Art 2007, most már ténylegesen sorozattá szélesedve. A jelentős művészeti hagyományokkal, eleven kulturális élettel bíró északi szomszédunkban, Győr-Moson-Sopron megyében kerestünk kapcsoló42
