Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bakos Ferenc: Afrika, Afrika!
egyiptomi-filmbéli macsó majd Kari, a reggelijével piszmogó társaság döbbenetére, felpattant az egyik asztalra, és kését maga elé tartva, kétszer egymás után elkiáltotta: „If you can catch me, you can fuck me!" Vagyis: „Ha el tudtok kapni, megbaszhattok!” (Három hónapja mást se hallok magam körül, mint ezt az inkriminált töltelékszót. A hitelesség miatt kénytelen vagyok most mégis egy-az-egyben idézni Kari elhangzott szavait - kegyelem mindkettó'nknek!) Gyere, Olvasó, ugorj egy talpast velem a medence hűs vizébe - ritkán megkísérelt fejeseim rendre hasasra sikerednek... „Mindenek vágtáink, ám egy pillanat alatt semmikké válhatunk” - ezzel a tompán fénylő mondattal kapálózom a felszínre, szerencsétlen gyöngyhalász. A bölcs, semmire-se-jó mondatot megúsztatom néhány hosszon át. Nem bánnám, ha elsiklana most mellettem egy ismeretlen lány: a széles melltempó után véletlenül kint hagynám a kezem, hogy a combja alá simítsak, mint kamasz koromban. Vágyam irreális: a kölykező macskákon és a szélben susogó datolyapálmákon kívül nincs női lény az olajmezőn. Kénytelen vagyok hát továbbgondolni a mondatot: „Ha majd eljön a pillanat, az őrület előtti, meg kell ragadni, és ott, abban időzni, egy tapodtat se tovább! Sütnivaló bolond leszel a többiek szemében, de mozdulatlanul megőrizheted a mindenség érzését, és időzhetsz benne, semmit se nyerve, semmit se veszítve...” Elméletem, úgy tűnik, hamarosan átesik a tűzkeresztségen, mert két helybéli figyel a medence kőfala mögül; az egyik még felém is mutat, mintha csak azt mondaná a másiknak: „Ott az a magyar fickó, aki tanúk előtt állította, hogy a mieink erőszakoskodtak azzal az osztrákkal. Ráadásul kábítós, együtt sörözik az angolokkal, és gyanúsan püföli az írógépét esténként. Felrakjuk az első gépre, ima'Allah!1'" Belegyorsítok szabályosan kivitelezett tempókkal, még a fejem is a vízbe dugom minden második húzásnál, de hiába: azok ketten guggolva várnak a medence szélénél, ahol fordulót kell vennem. - Hé, miszter! -Javasolják, hogy két napig inkább ne ússzak, mert vegyszereztek algásodás ellen... „Minimum kényszerképzetes vagy”, mondom ki magamra az ítéletet, mint kórismét. Kari megőríilése napjának estéjén nekiveselkedtem annak a hasisnak nevezett teveszarnak, amit Afrika setét ege alatt egy hétpróbás kölyök - feltehetően a Security beépített embere - sózott rám, miután elkunyerált tőlem egy doboz Cigánylányt, vagyis Gitan-t, és ami időtlen idők óta hánykolódott egy Swiss- air-cimkés gyufaskatulyában. A „kis hasis”-tól, sajna, nem utaztam sehova: ott maradtam elheverve az ágyszor-szekrény méretű konténerszobám titokzatosbüdös füstjébe burkolózva. Az álmomat viszont eléd tárhatom, nyájas Olvasó: Gyorsan pergő, laza szerelmi kalandokban vettem részt, melyek mikéntjét leginkább egy képpel érzékeltedietem: a kávédba egy szem mokkacukrot készülsz pottyantani, ám az eleddig hószín mokka hirtelen feketévé változik; mozdulatod leállítani már nem tudod, és, láss csudát!, a kávé meg fehérbe vált, de ez a csésze ital ízre se nem kávé, se nem tej, hanem méregerős jázmintea. Hát ekképpen! Házi álmoskönyvem szerint a bennem lévő női- és férfi-princípiumok töredék-időkre szépen felosztották maguk közt az álom-darabkákat... 73
