Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bakos Ferenc: Afrika, Afrika!
Hajnalban sivító szélre ébredek. A gyűrt ágynemű alól kilógó testfelületeimet finom porréteg hántolja; nagyméretű koporsóm eresztékei recsegnek- ropognak. Nőm közelségére vágyom, változna vissza jázminteából mondjuk gésába, kuporodna lábamhoz, s komoly- kás képpel mutatna magára, egyértelművé téve a dolgokat: Jin. Aztán meg rám, nevető homlokkal: Jang. Pufajkásan kilépve a szürke reggelbe, látom: kiadós gibli. A porviharban átci- bálom magam az étkezdébe; érzem, valami láthatatlan negatív erő azon van, hogy valamiképp én magam is rajtavesszek ezen a történeten. Van egy múlni nem akaró pillanat, amikor határozott késztetést érzek, hogy rántottám, ananászitalom mellől felpattanjak az asztal tetejére, és tört-pengéjű bugylibicskámat megmutatva elkiáltsam magam a reggeliző társaság feje felett: „Ifyou can catch me, you can kill me! ” (Fogalmam sincs, miért a fellengzős kill szó kívánkozott a számra, a sokkal életszerűbb kick out helyett.) Majd meghitt kávézás az Office'-hm... Az office lepusztult barakknak van álcázva, és mi, a korróziós csapat, idővel hozzáidomultunk. Még a szuperfőnök Dikhed is, aki eg}7 hete nyakkendősen, tweed-zakósan toppant be váratlanul az életünkbe - a zakó zsebében brit útlevél, a diplomatatáskában vagy fél tucat, Máltán utcán-át-kapható mérnöki diploma -, és aki most ülepén-lötyögő kezeslábasban, lábán valamelyik pakisztáni honfitársától kunyerált edzőcipőben a belső helyiség félhomályában böngészi a Koránt. Ideát mi öten, különböző ülőalkalmatosságon, szinte egymás elől kapkodva azt a kis levegőt, bűvöljük a duruzsoló vízforralót; a szeánszhoz a légtérben vándorló belső porvihar szolgáltat sajátságos hangulatot.- Hallottátok? - vág bele a mindig jólértesült Szőr Lüi, akit a Tisza partján, horgászás közben, rendesen Lajcsinak szólítanak. - Azt az osztrák gyereket tegnap nem volt hajlandó felvenni a pilóta, úgy kellett taxival szállítani Ben- gáziba. Ott meg felmászott a kórház tetejére, és kaviccsal dobálta az ápolókat. (Kollégám mondatait nyelvtani korrekciókkal fordítom, most elhagyva a szokásos^ töltelékszavakat.)- En megmondtam - mondja Deni -, szabályos lunatic10. Volt abban a srácban valami feminin. (Most látom csak: ezt a „feminin”-t Dcnitől tanultam.)- Azt mondják, nem is osztrák, hanem görög - így Márk, aki valójában Marek Gdanskból, és nagyon ért a népek történelméhez. Deni - teljes nevén Dániel D’Souza - Skóciában élő félolasz, és az itteni britek nemigen fogadják be maguk közé, ezért aztán ő hol az elemekkel dacoló, őszhalántékú vikinget, hol az istenadta tehetségű tálján bohócot alakítja. Vizespohárnyi kávéjába beleszürcsölve, most kibújik belőle a clown: éneklő hangon előadja a szerencsétlen Kari annyiszor felemlegetett étkezdéi nagyjelenetét; overálljának vegyszer-ütötte sebéről lepereg a TOXIC feliratú ragtapasz. 74
