Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bakos Ferenc: Afrika, Afrika!
A leaszfaltozott kocsiparkoló szélén állva megbabonázottan nézem a keló' napot: ami ott lassított felvétellel röpül fölfelé, az nem más, mint egy vibrálóan izzó rögbilabda. Azt sugallja: játsszatok ma is, gyerekek! Ha rögbijátékos lennék, minden reggel ezt az isteni léptékű nyitást bámulnám. Mint ahogy részemről ott vagyok, ha csak tehetem, mezei jógiként a naplementéknél. Zsebünkben most szappan is - tovább az úszómedence felé! Némi késésben vagyok: konyhai emberek már krumplit hámoznak, köhé- cselő autók el-elhajtatnak. Két napja itt valahol, félúton találkoztam szembe Karllal; sietősen jött az étkezde felől, kissé mintha imbolyogva; pillantásában, melyet futólag elkaptam, nyugtalanító sárgás tűz égett.- Reggelt! - köszönök elébe.- Úszni mész?- Igen.- Szappanod, van, zuhanyozni? — ezt már mellettem haladtában veti oda. Elképedve nézek utána: vigyázza lépteit, és inkább csak érzem, mint látom, hogy jobbjában rejteget előlem valamit. Akkor csak egy sure’-ra futotta válaszul, ami közönséges esetben meg is tette volna. Istenem, ha észnél vagyok, és utána lépek:- Figyelj, Kari, te tetted az ajtómba a szappant? - A konténere közvetlenül az enyémmel szemben van, s miközben ébredeztem, hallottam Kari homokseprő lépteit, amint a hajnalban megjön valahonnan, magához vesz valamit, s már lohol is vissza; ajtóm előtt mintha egy gondolatnyi időre megállt volna.- En - ismerte volna he. Erre én a veséjébe akarok látni, de megrekedek pupillája iszapjában, és azonnal látom: baj van.- Mi az ott a kezedben? Felmutatná a kést szótlanul, s tán a rajtakapott gyerek ártatlan mosolyával. Én hátrébb lépnék, de nem szaladnék el, remélem. Fél fülbevalója megbűvölne egy pillanatra: vérszamóca.- A konyhából kölcsönözted? Gyere, hazavisszük, fürdőnadrágot húzunk, és úszunk egyet! Ilyenkor a legjobb a víz.- Te is el akarsz kapni? — kérdezné ő akkor éles hangsúllyal, amit nőies- mutálós hangja csak még jobban aláhúzna.- Micsoda?- Te is el akarsz kapni egy fordulóra? - Most már érteném is, amit mond, és megütköznék a kérdés bizalmasságán. Hiszen alig ismerjük egymást: egy hete érkezett, és öt mondatot ha váltottunk, az Alpokról meg a sízésről; mindkettőnket ugyanaz az osztrák cég utaztat. „Lélekjelenlét, az szükségeltetik” - ismerném fel a helyzetet.- Ne hülyéskedj! Hozd az úszónadrágod, megvárlak...- Oké - egyezne bele, elképzelt, utólagos forgatókönyvem szerint. Ámde akkor reggel csak elhúzott mellettem. Kiszúrta szappanját a lépcsőmön; fogta, és belehajította a nap őrjítőn vibráló korongjába. Csak később tudom meg, hogy Kari, percekkel a találkozásunk előtt, az étkezdében ingerült szóváltásba keveredett a Campboss*-szál - akiről, róla egyedül, mindenki tudni véli, hogy queer;' a klubban a kávé mellett úgy csapja a szelet a filippinóknak, mintha azok filippinák lennének, ő maga meg 72
