Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bakos Ferenc: Afrika, Afrika!
BAKOS FERENC Afrika, Afrika! HA EL TUDTOK KAPNI Konténerszobámból kilépek a reggelbe. Gyere, Olvasó, tarts velem! A Szahara pirosló horizontja alatt csak mireánk vár a nap, hogy nyithasson. Mihaszna erekciónknak már csak a fürdőköpeny érintésére feltámadó emléke; ha pedig, Kedves Női Olvasóm, netán a franciaágyban átlósan magadra ébredő nérnber volnál, ki távoli emberét kentaur képében mézesen hazaálmodta a kerti lugasba, combod páráját, ígérhetem, a nap percek alatt felszárítja. Indulhatunk hát bátran: uszodai öltözékünket még a hipokrita arabs szemek sem ítélhetik erkölcstelennek. Zokni nélküli félcipőnk egyre-másra üti az összhangot, mégis azt nézzük, a süppedő homokban megszokásból skorpiók után vizslatva. Szőr Lüi — magyar kollégánk - szerint a skorpiók, portyázásaik során, egészen idáig merészkednek, de csak a sárgák. — Irtó esetlenül tudnak kapálózni, ha netán rájuk lépsz — közölte valamikor a trip' elején, és a kormány mellől, mintha csak valami forgalmas útkereszteződésben a balról jövőket ellenőrizné, lopva rám nézett, megrettentem-e. Ha a sivatagban egyszerre három kocsit látunk, a magunkét is beleértve, az már traffic jam; egyébként. Egy másik történetbe majd beleszövök egy fekete skorpiót, amelyiknek halálos a marása — de itt most nem akarok blöffölni. Elhatároztam, hogy kétnapi hezitálás után felveszem azt a szappant a homokból. Félig elsüllyedt már, s ahányszor csak elmentem mellette, munkából jövet-menet, evésből jövet-menet - úgy saccolom, kilencszer legalább —, mindannyiszor kért, szabadulást szomjazó erőtlen kis szappan-hangon, hogy vegyem végre magamhoz. A FRISHLER vésetű csupasz szappan, váratlanságával megdöbbentő ajándék gyanánt, azon a két nappal ezelőtti reggelen hevert az ajtóm fellépőjén. Valaki, akkor fogalmam se volt, ki, akkurátusán elhelyezte, hogy szinte ráléptem. Felemeltem a közönséges mosószappan színű darabot, tanácstalanul szaglásztam - szinte semleges, férfiaknak kreált illat, ahogy mondani szokták -, majd hirtelen dühvei szinte visszadobtam: „Valaki itt hajnali szerenádot ad, de ugyancsak elvétette a házszámot! Méghogy FRISHLER!” (Ali sötétbőrű, langaléta alakja, mint eshetőség, bevágott eg)? zavarba ejtő, feminin pillanatra, de szerencsére elvethettem: a legényt két hete másik mezőre helyezték.) Altkor reggel, miközben úsztam, a FRISHLER a lépcsőmről a senki-földje homokra került, egy kétségbeesett hajításnyira, A kétségbeesett kéz gazdája, aki dobta, éppen megőrült. Azon a hajnalon mások voltak a fények, valamiképp kialvatlanul élesek, és én is más voltam, de ellenkező előjellel: tompa és lomhán ébredő - az osztrák fiú, Kari története csak úgy zúgott el mellettem. 71
