Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Salamon Nándor: Merre tovább Régió Art?
3 SALAMON NÁNDOR Merre tovább Régió Art? A választ keresve, idézzünk egy felmérésből: ’’Arra, hogy szükségét érzi-e az egyesületi tagok évenkénti találkozásnak, a megkérdezettek 87 százaléka igennel válaszolt”. A választ adók egyike szerint: ’’Igazán jó ötlet, hogy időnként összejárjunk, minden kötelezettség nélkül társaloghassunk... Ha művészek egymás között vannak, másképpen beszélgetnek...”. Azonos vélemény alakult abban is, hogy ehhez megfelelő, a hangulatot befolyásoló helyiségre van szükség. A Vas megyében élő szervezett képző- és iparművészek szondázása 2004- ben készült a megyei önkormányzat indítványára. Számos, feszítő problémára derült fény a gondosan összeállított kérdésekre adott válaszokból. Egyebek mellett, kifejezésre jutott a közösséggé szerveződés igénye. A helyzet azóta csak árnyalatnyit módosult, de valami mégis elindult. így az évenkénti, rendszerint kiállításhoz kötődő találkozásokra hívó szó is felröppent, s megjelent az Nyugat-Dunántúl művészeti életében egy új, kapcsolatkeresést megtestesítő név: Régió Art. Az emblematikus tartalmú szókapcsolat egy sajátos művészeti csoportosulást és egyúttal egy lehetséges, nagyobb távlatú kiállítási programot is takar. Az előzmények szálai távoli múltba nyúlnak. Felidézésük szükséges a mai helyzet megértéséhez, mert egy folyamat „terméke” vajúdik az újjászületés, az átváltozás jegyében. A két világháború közötti korszak eleven művészeti élete a különböző irányzatokat, szellemiséget követő, nem ritkán baráti kapcsolatokon nyugvó önszerveződő társulások, egyesületek keretei között bontakozott ki és „működött”. A háború befejezése után ezek jelentős hányada nagy lendülettel látott ismét munkához a megváltozott körülmények között, miközben új csoportosulások is születtek. A szabad alkotás idilli állapota 1949-ig tartott, amikor egy intéssel beszüntették működésüket. Szovjet mintára megalakult a sokáig monopolhelyzetet élvező szakmai egyesület, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége. A szigorú ideológiai kontroll egyúttal a hivatalos politika partnerévé is avatta a gondosan megválogatott tagságból álló elit társaságot. Az ötvenes években - Luzsicza Lajos vidéki titkár kezdeményezésére - a megyékben élő szövetségi és Művészeti Alaptagság megszervezésére megyei munkacsoportok alakultak egy-egy vezetővel. Újabb szervezeti változásra az 1960-as években került sor, amikor kettő vagy több megyei munkacsoport összekapcsolásával területi szervezeteket hoztak létre. E szervezeti struktúrában a Szövetségi és Alap-tagok ügyeit választott elnök irányította, adminisztrációját tiszteletdíjas szervezőtitkár intézte. A vezetőségben — amely rendszeresen ülésezett - minden megyét egy-egy csoportvezető képviselt. A Vas megyei művészek Fejér, Komárom-Esztergom, Győr-Sopron és Veszprém megyei társaikkal alkottak közösséget. A területi szervezet székhelye kezdetben Székesfehérvár, majd Tata végül Győr volt. A vasiak érdekeit Horváth János festőművész jelenléte biztosította. Az Eszak39
