Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Csák Gyula: A múlt helyszíne
Ellátogattunk múzeumokba, templomokba, temetőkbe, meg a voltai vízierőműhöz. Es persze eleget tettünk a kulturális miniszteri meghívásnak is, ahol jól megtárgyaltuk, de végül nem írtuk alá az egyezményt. Az itthonról vitt tervezetünk egy példánya nála volt, fel is mutatta, meglobogtatta a levegőben és visszahullajtotta íróasztalára. Az asztal mellett állt és lassan álla alá emelte összefont ujjait. Hosszan figyelt bennünket annak a módján, aki a másik ember koponyájába akar látni. Hirtelen széttárta kezeit, arca minden izma külön mozgásba kezdett és mintha verset mondana, hangosan deklamálta, hogy olyan frissek és egészségesek vagyunk, mint a héjából éppen most kiszedett mogyoró. Ennek nem volt köze ahhoz, amiről beszélnünk kellett volna, de türelemmel és bizonyos, kijáró tisztelettel várakoztunk, hogy haladjon a maga útján. Bodnár tanár úr, meg a költő és a főtitkár társaságában voltunk együtt. Foszlott huzatú kanapén ültünk, elég szorosan egymás mellett. Két másik szék üresen terpeszkedett az íróasztal külső oldalán, de a miniszter a kanapéra mutatott, amikor leültetett bennünket. O maga egyvégtében járkált, mint az órainga. Megfigyeltem, hogy valamiért csak egyenesen tudott nézni, ezért egész testével arra kellett fordulnia, amerre a fejét mozdította. Egyszer csak homlokára ütött, mint aki most értett meg valamit. Felragadta a papírt és azt mondta, most rögtön írjuk alá, mert ő minden pontjával egyet ért. Fellélegeztem és ösztönösen, de akarva is, felálltam a kényelmetlen ülőhelyről. Két lépést is tettem az íróasztal felé, jelezve, hogy részemről nincs akadálya. Figyelmeztetőn felemelte azonban rózsaszín tenyerét, amely keskeny volt és a kézfogásnál olyan finomnak, puhának tetszett, mintha nem lenne benne csont. Azt mondta, kis kiegészítést helyezzünk el a tervezetben. Azt, hogy évente - mondjuk - tíz ghánai könyvet kiadunk Budapesten ezer-ezer példányban. A tanár úr magyarul figyelmeztetett, hogy gondoljam meg, mit mondok erre. Magam is rögtön tudtam, hogy erre nem bólinthatok rá. Nincs felhatalmazásom. Ilyenre nem is adnának felhatalmazást. A költségektől függetlenül sem vállalható ilyen ígéret. Nem is pusztán az a baj, hogy az én döntési jogköröm kicsi, de a teljes magyar kormány, meg egyetlen más kormány sem vállalna ilyen zsákbamacska kötelezettséget. Kinek a művét, miről szóló művét kellene kiadni? Azt mondtam, hogy nagyon jó a gondolat. Igazi segítség lenne Magyar- ország részéről. Ismertetem az elképzelést otthoni illetékesekkel és ha majd hozzánk utazik a ghánai delegáció, akkor lehet aláírni az írószövetségek közötti egyezményt. A miniszter arcán értelmezhetetlen ütemezésű, kiszámíthatatlan lüktetésritmus kezdődött. Lila, meg fehér foltok is megjelentek bőre felszínén. Mindez együtt olyan zavaros és tarka jelleget adott, hogy az a tiszteletlen hasonlat jutott eszembe: ez az egész ember olyan, mint egy premier mozi bejárata, amely moziban a Csalódottság című filmet mutatják be. Szótlanul bólintott s mindenkivel ernyedten kezet fogott, annak jeléül, hogy el vagyunk bocsátva. 6. 65
