Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Csák Gyula: A múlt helyszíne
szoktak lenni, de az éjjeli szekrény, az íróasztal, meg a ruhás szekrény zár- szerkezetei hiányoztak. Vagy nem tették még be, vagy már kivették. Lyukak voltak a zárak helyén. Lehet, hogy itt lopott valaki. Ila ezen múlt a boldogsága, legyen vele boldog. A drink-bár bútorzata egy lócából és kecskelábú asztalból állott. Rajtunk kívül senki emberfia benne. Szomjasak voltunk s Bodnár doktor lement a recepcióra, intézkedni. Azt mondták, a bárban nincs kiszolgálás. Javasoltam, hogy próbáljunk valamit enni, hátha adnak hozzá innivalót is. Ernyőkkel árnyékolt asztalokat láttam a szálloda földszinti teraszán, amikor megérkeztünk. Most oda levonultunk. Jött a pincér és közölte, hogy késő délután lévén, már csak egyfajta ételük van. Mondtuk neki: éppen az kell! Említettem, hogy világlátott emberek voltunk, mégis meghökkenten pislogtunk, amikor elénk tették tányérjainkat. Amennyire szép, csendesítő, megnyugtató a kék szín akár az égen, akár festményen, akár női ruhán, annyira felzaklatott bennünket, hogy a tányérunkon láttuk. Többféle dologból csak a rizst azonosítottuk s abból el is rágcsáltunk pár szemet. Eközben lábunk alatt jó húszcentis zöld gyíkok futkároztak. Némelyiknek hiányzott a farka, amiből kínálkozott a következtetés, hogy harcos, harapdálós fajták. Riadozva emelgettük is térdünket. Valószínűbb azonban, hogy inkább szelíd háziállat-félék lehettek, mert kiderült egy? idő után, hogy? nem ránk pályáztak, hanem a ledobált ételt takarították el nagy buzgalommal. Ezért meg még hálásak is voltunk. Az ebéd végeztével olyan jégbe hűtött narancslevet kaptunk, amilyen finomat azóta sem ittam. 3. Három órát késtek vendéglátóink, illetve megbízottaik. Bodnár tanár úr olyan jól bírta a gyűrődést, hogy én is igyekeztem összeszedni magam. A látványosságok tekintetében nagyon különböző Magyarország és Ghána között hamar észrevettem a szegénység hasonlóságait s ettől valamelyest isme61
