Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Csák Gyula: A múlt helyszíne
gokban jártomban, jelesül Észak-Koreában, a nagy vezér egzisztálása idején, tapasztalhattam, hogy vezetők és vezetettek között ég és föld tud lenni a különbség! Megtörtént, hogy az általam vezetett delegáció tagjait be sem engedték oda, ahová engem. (így például eg}? VIP mellékhelyiségbe. Nekem az járt, a többiek pedig oldják meg a gondjaikat, ahol és ahogyan tudják!) És ilyen helyzetekben nem játszhattam a demokratát, mert megsértettem volna vendéglátóink érzékenységét, pontosabban: jogérzékét. Kinyilvánított vezetői minőségemben utasítottam a tanár urat, hogy vásároljon ajándékokat, amiket majd a helyszínen szétosztok arra érdemesek között. Figyelmeztettem, hogyne legyen pazarló, de szűkmarkú se, mert szegény országból indulunk ugyan, de még szegényebb országba megyünk! 2. Kilencvenöt százalékos volt a páratartalom és negyvenöt fokos a hőség, amikor leszálltunk a ghána-i főváros, Accra repülőterén. Az égen sütő déli napnak is melege lehetett. Alacsony, vékony, szinte gyerek testű férfiú fogadott bennünket. A nyakán öregnek látszó fej billegett. Lehet, bog}? nem volt öreg, de valamilyen értelemben bölcs lehetett, mert keveset beszélt. Annyira, hogy semmit se mondott. Angolna módján siklott le rólunk a tekintete, hiába kerestük a szemét. Hiába faggattuk a szállodáig vezető autózás alatt, nem akart idegenvezetőként működni. Tájékoztató magyarázata nélkül rázkódtunk át a városon, amelynek azt a nevet adtuk, hogy „Accrapolisz”, mert város is volt, de inkább falu, végtelen putri-özönnel, helyenként vedlett, magas középületekkel. Láthattunk persze pálmákkal övezett, pompás palotákat is százával. A szegénység mellett mindig virul a gazdagság. Egyik oka a másiknak. És óriási foltokban tarkálló piacokat, vág}? kirakodó vásárokat is megbámulhattunk. Megálltunk három ilyen piacnál. Kókuszdiót, narancsot, banánt, cukornádat, édesgyökeret, meg házilag készített csecsebecsét láttunk sétáink során. Ki ad itt el? Kinek? Hiszen ezeket a portékákat bárki előállíthatja magának! Talán a társadalmi együttélés igényének formai megvalósulása volt ez a gigantikus cserebere. Az általános és természetesnek ható rendezetlenségben a rend nagyképű felkiáltójelei voltak a külföldi társaságok benzinkútjai. Vonzódtak ide azok is, akiknek semmi dolguk nem volt itt, csak élvezték a csillogást, amitől vidámabbnak tetszett a máskülönben eléggé lehangoló élet. Elfáradtam, amikorra a szállodához érkeztünk. Olyan kapkodva szedtem a levegőt, mint aki hegyet mászik, vagy terhet cipel. Csupán bőröndjeimet vittem pedig, gyalog, a második emeleti szobámig, mert lift nem volt, vagy elromlott. Éppen villany se volt. Egyébként az egész épület úgy festett kívül- belül, hogy nem lehetett megállapítani, építik-e, vág}? bontják. Oregfejű barátunk elbúcsúzott tőlünk a portán. Azt mondta: egy óra múlva jönnek a kulturális minisztériumból és az írószövetségből a partnereink, várjuk őket a fél emeleti drink-bárban. Elment, és az eltelt harminc évben egyszer sem láttam azóta. Vizet paskoltam a nyakamra, hogy hűljek eg}? kicsit, azután leültem, hogy pihenjek és mulyán szemlélődtem. Olyan volt a szoba, mint a szállodai szobák 60
