Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Mile Zsigmond: Panel (2., befejező rész)
aztán eltelt a nap, este lett, virrasztottunk, lefeküdtünk, forogtam az ágyban, végre bőgtem, janipapa, janipapa! suttogtam, láttam magam előtt az arcát, hallottam a hangját, eszembe jutott, mikor a dunán horgásztunk, és ő berántott egy' tejeszacskónak, mikor a pléhdobozba gyűjtött használtszöget egyenesítettük egy síndarabon, mikor üvegből inni tanított, mikor... élesen láttam tömpe öregujját a strandpapucsban, huncut szemét a vezetős napszemüvege mögött, keskeny száját, amint a söröskorsóhoz tapad, nem voltál vérszerinti, suttogtam a sötétbe, de szerettél engem, és én is szerettelek és szeretlek is örökké, papa! magát én mindig szerettem, magáért elválnék! búgta nagyinak a telken féri bá, janipapa egykori embere, régente hatra, újabban tízre járt, lába se érte a földet, úgy rúgta ki nagyi, aztán károly méhész is megjelent, palack meggy- bort szorongatott, ha mi a szívünket meg a vagyonúnkat összetennénk, ancika, ól... zümmögte a második pohárnál, ő is repült a pesti jóbaráttal, géza bácsival együtt, aki a homokszínű Wartburgon (akkor jött meg, janipapa még látta) furikázta nagyit a temetőbe meg a hagyatéki tárgyalásra {kéjem, ez csak tejmé- szetes!), végül a rokonok csöngettek, beültek a konyhába, sóhajtoztak, milliókat emlegettek, aztán, a bírói végzés láttán, fényképet kértek emlékbe és eloldalogtak, nagy volt a forgalom nagyinál, janipapa biztosan forgott a sírjában, ami fölött csak nemrég dörrentek el a díszlövések... fifi (törékeny, bociszemű fiú) a lányokkal barátkozott, úgy mozgott közöttük, mintha maga is lány lenne, a nagyfiúk ezért lebuzizták, pedig nem volt buzi, ismertem őt, barátkoztunk, sűrűn jártam fel hozzá, az anyjával lakott a tizenötemeletesben a tizennegyediken, olyan volt az a ház, mint egy elvarázsolt szálloda, úgy tűnt, senki se lakja, csak fifi meg az anyja, két űrbéli lift volt, szűk folyosók, számozott, kabinszerű lakások, ha csöngettem, és az ajtó előtt vártam, hallottam, ahogy fütyül kinn a szél, fölfordult a gyomrom, éreztem a magasságot, a háztömb enyhe kilengését, aztán, hogy a meleg, takaros kis kabinba beléptem, a rosszukét elmúlt, malmoztunk, szörpöt ittunk, lemezt hallgattunk, bitliszt, zsanmisel zsarrt, kraftverket, utóbbit nagyon sokat, estig forgott volna a transz juróp expressz, ha fifi anyja (gyomorbeteg, de jókedélyű asszony) haza nem jön, és egy pohárka után, sűrűn csicsergve, föl nem teszi helyette a kordát, ó lédiemml... a hold című műsort játszotta a planetárium 19 SO. X. hó 23.-án, melyet őrsünk három tagja megnézett, a műsorban sok érdekes volt, mint például newton (1643- 1727) angol fizikus tömegvonzási elmélete, és cyránó furcsa, mágnesrakéta gondolata, aki nem jött el, sajnálja, vagyis sajnálhatja, ugyanis csodálatos képzeletbeli űrrepülésről maradt le. (részlet az androméda őrs naplójából) adj egy bélést, öreg! lejmolt le a műjég előtt a tömegben egy csöves, tornacipőt viselt, beszűkített trapperfarmert, műbőrdzsekit, szimatszatyrán, ami a földig lelógott, fityiszes kitűző, tollfelirat: beatrice, deep purple, bűn az élet... be volt szipuzva a csöves, azonnal a zsebembe nyúltam, köszike! ragadta el koszos kezével a bélást, vállig érő, zsíros haját hátradobta, aztán odébbhúzott. 17
