Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Silvester Lavrík: a kandúr

SILVESTER LAVRIK a kandúr Volt egy kandúrunk. Nálunk. Otthon. Savnikon. Ott, ahol nőttem, hogy fel­nőjek, ahol előtte megszülettem. Nagy fekete Kandúr kemény farokkal és sárga szemekkel. Megöltem őt. Tizenhat éves voltam.- Magasságos atyám, megöltem a Kandúrt. Minden bűnömet meg tudtam gyónni, és mindjárt jobban éreztem magam. A templomból hazafelé menet azt a könnyedséget éreztem, amelyről a vallási énekekben énekelnek. Örömmel néztem a szüleim szemébe. Egész este, s egy ideig még másnap is. Utána összeverekedtem nővéremmel és a boldogság állapota véget ért. De hát ennek így kell lennie. Sok bűnt követtem el. Egy idő után elmentem gyónni és az ártatlanságom újra visszatért. Nagyon szerettem ezeket a gyónási szombatokat. Azelőtt.- Verekedtem és veszekedtem a nővéremmel. Isten nevét hiába vettem a számra - suttogtam a gyóntatószék rácsán keresztül alig hallható hangon.- Hangosan - vezényelt isten füle a rács mögül.- Nem köszöntem az idősebbeknek, tiszteletlenül viselkedtem. - Képtelen voltam hangosabban beszélni, úgyhogy jobban kinyitottam a számat. Úgy néztem ki, mint egy ponty, aki aranyhalnak adja ki magát.- Te melyik vagy? - a kifakult ujjak félrehúzták a bársonyfüggönyt. Beengedték az árulkodó fényt. A magasztos úr odahajolt, kidugta fejét a gyón­tatószékből, bekukkantott az én fülkémbe. A ponty elhallgatott, a halacska kiszáradt.- Aha, ministráns - fújtatott a harcsa. A sokaságban várakozók levették el-elkalandozó szemüket a kötelező iro­dalomról. Leesett az álluk, hálásak voltak a kis kikapcsolódásért. Az egész leginkább a halak etetésére emlékeztetett. Példázat, mint bármelyik másik.- Az Úrnak nagy a szíve, ne félj - bőgött a pap hangja az egész templom­ban. Megszimatoltam a pokol működésének törvényeit. Míg az oldalamon leereszkedett a függöny, a szemem sarkából észrevettem, ahogyan összenéztek egymással a gyóntatószék előtti sorban. A bűneimhez csatlakozott a gyűlölet.- Hazudtam a szüleimnek, elvettem az édességet a spájzból, ittam...- Mit?-.. .főként sört. Túlzott gőgömben verekedtem. - Fukar hangocska tárta fel a tizenhat éves lélek feketeségét. - Leselkedtem a lányok után...- Hol!?-Ahol lehetett... mindenhol. De nem egyedül!!- Ki még? 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom