Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Silvester Lavrík: a kandúr
- Mindenki. Fújtatás. folytasd. Az Úr kegyes.- Romlottságban és bűnben éltem a testemmel...- Tovább...- Több bűnre nem emlékszem - fejeztem be gyorsan és végérvényesen. Egy szó sem a friss gyűlöletről. Egy szó sem arról, hogy megöltem a Kandúrt.- Az Úr szeretetteljes és kegyes...- a szokásos mondatok gyorsan elvezettek bennünket a befejezéshez. Úsztam a gyorsan múló megkönnyebbülésben. Nem volt az megkönnyebbülés. Csak gyáva köszönet a sima finisért. Elimádkoztam az előírt összeállítást. Nem volt olyan sok. Tizenöt percre való vers és ima. Kis pojácáskodás a mellékoltárnál. Letérdelni - keresztet vetni - eldünnyögni. Hop - cup - tralala és szabad voltam és tiszta és boldog. Hatalmas gyakorlatom volt, no hisz, ministráns. Már három másodperc múlva ping-pong-ot játszott fejemben a szégyen a gyűlölettel. Mindéhez elég volt annyi, hogy el kellett haladnom a testvértársak és testvértársnők sokasága mellett. Testvérpontyok. A Kandúr nagy volt, fekete, sárga szemekkel. Néha zölddel. A kemény farok kommentálta a Kandúr minden lépését. Szikrázott belőle a nagy hím fölénye.- A nagyobb kutya baszik - mondogatta apám és szalonnadarabokat dobált neki. Sötétedett, nyugalom ömlött ereinkbe. A falun túl szénnel megrakott vonatok zúgtak. Amikor reggel indultam az iskolába, utamba került a Kandúr. A homlokán friss seb volt. Ekkorra már rózsaszínre kinyalva. Megint összeverekedett. Szinte minden este verekedett. Kandúrokkal, kutyákkal harcolt. Láttam, amint elharapta egy patkány fejét, amely hosszabb volt mint egy tenyér az alkarral együtt. Aki látott már patkányt harcolni, tudja, miről beszélek. A Kandúr szétterpeszkedve aludt a gyékényenszőnyegen. Aludt, provokált, horkolt, szétterpeszkedett, utálatos, öntudatos, kibaszott Kandúr. Tíz percet álltam fölötte. Megrúgni és elmenni az iskolába. ..Még a lábikrám is viszketett. Meg kellett vakarnom. A szemét se nyitotta ki. Az egész napot átaludta. Egész nap próbáltam nagy hím lenni. Szorgalmasan megszegtem minden szokásos tilalmat. Hangosan beszéltem, a faszok és picsák csak úgy repkedtek, ló módjára röhögtem, a lányoknak közvetlenül a lábához köptem. Mind a négy világtáj felé káromkodtam. A Kandúr aludt. Reggel a gyékényszőnyegen, délután az asztal alatt a kert árnyékában. Láttam őt a fürdőszoba ablakából. Este, szófogadóan, csíkos pizsamában, fogkefével a fogaim között. Én. A kerítés élén távozott. O. Az öreg pajta felé vonult. Az öreg pajta Sulik kertjének közepén állt. Sulik a szomszédunk volt. Öreg autókat gyűjtött, nutriákat nevelt, hét gyereke volt, azután elköltözött. Szeregybe, a templom mögé. 32
