Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Bálint Zsolt: Három költemény napnyugatnak

Emberszázadokon át a táborok Gyülevészbe csalt emberek Fellázított paraszti bandák Akiket az uzsora felkarolt Piros bohócok sárgafoltosok Tudni a titkolt legszentebb nevet Es mi lett lám a templom A testvériségek áhitozása Meg nem hallgatott könyörgéseik Tóratekercs vagy szép bogiárú násfa Mellyesbunda bihari cifraszűr A hit a malaszt elfogyása Tizenhét szilfa hajlatán az űr A nép akit a másik elnyom A megvert világ végein

Különös módú átkozádás Hogy kezébe vegye a maga sorsát

Bár érinthetetlen még ma is a kehely Miénk már a kereszt egészen A bort ízlelheti a nyelv Kézbe adható a kenyér Könyörgéseinkre az Ur végre felel Megmondja szent nevét És feltűnhet az égben Az akinek meg kell érkeznie Ne haljon meg hiába senkise így pihenhet az őrhelyen Apám anyám és minden felmenőm Kemény hugenották és szakadárok Bujdosó ararátos Hazájukat vesztett kereskedők Tömörkények steingasznerek A gróf a félrelépett Kegyetlenül megalázott cselédek Kóbor világfi festő Madárszabadítók viharszelek a felhők

Különös módú ébredés ez Anyanyelvét vesztette vidékre

Belátni jól az egeket Es tegeződni is lehet xVIert amire megérkezel Es a tegnapokból kilépsz