Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Gyilkosság a gesztenyefa alatt (36, A kuvaszlány halála)
A kuvaszlány halála A szentlászlai kocsmában még ma se néznek az öreg Sebestyén Fábián szemébe a férfiak, s mikor elmegy, akkor is csak jó sokára szólalnak meg, és hideglelős tekintettel mondják egymásnak, hogy a kuvaszlány apja, hát bejött a kuvaszlány apja. Ha nagyritkán kiteszi a lábát az udvarából, ha felbukkan a tanyája határán túl, szálfaegyenes alakjával babonás borzongást kelt mindenkiben, az asszonyok még keresztet is vetnek, mert azt mondják, ember nem művelhet ilyet, amit ez az ember tett, az ördög lakik benne, attól lett ilyen szívtelen. Pedig régen történt, az ötvenes évek legvégén, hogy a felesége azon a januári napon belehalt a szülésbe, Sebestyén Fábián meg ott maradt egyedül a vértől maszatos, bömbölő újszülöttel, és azt se tudta hirtelen, mihez kapjon, az asszonyt temesse el, vagy7 vágja földhöz a porontyot is, mint a minap a kuvasz hét kölykét, mert előbb utóbb úgyis az lesz a sorsa, hogy7 éhen pusztul. Aztán gondolt egyet, fogta a csecsemőt, és hátravitte a kutyának, hogy az majd elintézi, csinál vele amit akar, talán még nem apadt el a teje. A felesége nagyobb fejtörést okozott neki, mert olyan fagy7os volt a föld, hogy bele se ment az ásó, a hóba meg nem akarta temetni, hátha kiássa valami állat. Mégis el kell temetni, gondolta, és amennyire tudta, letörölgette róla a vért, ráadta a jó ruháját, amelyúkben megesküdtek, a mennyasszonyi ruháját, aztán vállára vette a csákányit, az ásót meg a lapátot, és elindult a temetőbe. Egy héten keresztül ásta, csákányozta a földet, sötétedésig, aztán a telihold fényiénél hazament a havon, és a petróleumlámpa fénve mellett nekiállt a koporsónak. Mikor egyi hét után látta, elég mélyre ért, éppen elfér a koporsó, még földet is tud szórni rá, otthon belefektette az asszonyt, középen átkötötte a koporsót, ráfektette két lécre, arra is jól rákötözte, majd a kötelet a derekára csavarva kihúzta a havon a temetőbe. Visszatemetni sem volt egyszerű a gödröt, a fagyos göröngyök a csákány élének is ellenálltak, a koporsót is alig takarták, pedig még rá is állt, hogy jól rádöngölje a földet. Azért bízott benne, hogy tavaszig ellesz így, gondolta, akkor legfeljebb majd mélyebbre leássa. A kislány eszébe se jutott, nevet se adott neki, úgy volt vele, mintha a kutya megtalálta volna a félig agyonvert kölyikét, és azt nyalogatná a házában. Mert a kutya azóta elő se jött, ugatni is alig ugatott, igaz, nem is nagyon volt mit. Baromfi nem volt, hogy róka ólálkodna a ház körül, kisebb ragadozók se jöttek, nem volt mire, esetleg egeret találtak volna a kukorica maradékánál, mert a patkányok is elköltöztek, mikor december végén levágták a két hízót. Egyszer gondolkodott el Sebestyén Fábián, de csak egy7 pillanatra, hogy ténydeg jól van-e ez így7, amikor júliusban hosszabb időre odavolt a szomszéd tanyún, segített a gazdának az aratásban, és mikor este hazajött, szaladt elébe a kutya, erre a kicsi hangosan vonítani kezdett az ólban. Amúgy nem nagyon szokott olyasmin rágódni, amin nem tud segíteni, azt meg oly7an kevésnek találta, amibe neki beleszólása lehet, hogy7 nem sok alkalma nyílt a tépelődésre életében. Eltolta magától a kuvaszt, gondolta, ez is azért jön, mert tudja, hogy7 csontot kap, aztán oda is hajította élé, amit az ebédről elhozott. A kutya meg egyesével behordta a házba. 37
