Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Gyilkosság a gesztenyefa alatt (36, A kuvaszlány halála)

Másodszor akkor, amikor a szomszéd veje átjött a gereblyéért, amit <5 már nem nagyon használt, és kérdőn rápillantott, mert a kutya a szokásos farkcsóválás és csaholás helyett vicsorogva, morogva hátrált az óljába felé, amint meglátta, hogy közeledik. De Sebestyén Fábián úgy tett, mint aki nem látja a kérdést a másik szemében, elvégre nem beszélgetni jött a fiatalember, hanem a gereblyéért, azzal meg jobb, ha mielőbb visszaér, hiszen várják, minek akkor fölösleges beszéddel húzni az időt.

A felesége halála utáni második év januárjában megtörtént a baj. A megyéről vadászok jöttek, ritkítani a vaddisznóállományt. A kutya utánaeredt a felzavart disznónak, a kicsi meg a kuvasz után. A sötétben az egyik vadász vadnak nézhette, mert rálőtt, el is találta, és a velőtrázó sikoltásra a kutya megtorpant, futni hagyta a vaddisznót, visszafordult, felkapta a vérző kicsit, vitte volna biztonságos helyre. De a kuvaszt is meglőtte a másik vadász, aki szemből közeledett. A golyó a kicsi testén átfúródva hatolt a kutya szívébe; azonnal össze is rogyott, de holtában se ejtette ki a szájából a vérző fejű, élettelen gyermektestet.

Mikor odaért a két vadász, és meglátták a kuvaszt foga közt az átlőtt fejű, meztelen kislánnyal, kiszaladt a vér az arcukból, hátrahőköltek, és egymásra nézve próbáltak bizonyságra lelni, hogy jól látnak, nem káprázik a szemük, eg}' kutya fekszik előttük, eg}' meztelen kislánnyal a szájában. Egy szót se tudtak kinyögni, csak jó sokára, mikor már a zöld dzsip felé tartva rekedt hangon odasúgta az idősebb vadász a fiatalabbiknak, hogy erről egy szót se. Senkinek. Hogy majd holnap visszajönnek, világosban, eltűntetik a nyomokat, az a legbiztosabb.

És másnap azt látták, hogy hűlt helye a kutyának, a gyereknek, pedig pontosan emlékeztek rá, hogy hol húzták beljebb, hol feküdt az akácosban a kuvasz, szájában a meztelen kislánnyal. A két vadász nem tudhatta, hogy Sebestyén Fábián már az éjjel elindult, mert rosszat sejtett, amikor észrevette, bog}' megiramodik a kutya a felzavart disznó után, nyomában a kicsivel. Csakhogy a kutya meg a kicsi gyorsabb volt nála. Látta, pontosabban a sötétben csak sejtette, meg a gyerek sikoltásából gondolta, hogy meglőtték őket.

És amikor a két vadász beszállt a dzsipbe a társai után, Sebestyén Fábián megvárta, amíg teljesen szem elől téveszti a két pirosló fénypontot, s csak akkor merészkedett elő. Január volt megint, igaz, nem telihold, mint két évvel azelőtt, de ő a fehér havon vakon is eltalált volna bármeddig. A fogyó hold fényénél közelebb hajolva megnézte, él-e még valamelyik, és amikor látta, hogy egyikben sincs élet, fölegyenesedett, és az égre pillantott. Kicsit jobban a fejébe nyomta báránybőr kucsmáját, és gondolkodóba esett, hogy most mitévő legyen. Sejtette, hogy az a két vadász visszajön még, és ha meglátják a nyomait, akkor könnyűszerrel eltalálnak hozzá. A mellső lábánál fogva vállára vette hát a kutyát, és elindult volna vele a temető felé, de aztán meggondolta magát, és az egyik vadász nyomába lépegetve elment a tisztásig, ahol az autójuk állt. Még ki se hűlt a két tetem, minden lépésnél himbálózott a kutya feje, szájában a gyerekkel. Az útnál, ahol a bekötőút meg az országút találkozott, megsokasodtak a lábnyomok, ő is nyugodtan léphetett bárhová. Onnan kiment az országúdra, és csak jó darab után tért vissza az erdőn keresztül vezető ösvényre.

38