Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)
megjött és evett és anyu és én körülállták a konyhában... fekete-fehér csíkos júvemez, műszálas, abonyban kaptam lali bátyámtól, aki a legfajinabb csávó volt, leért a térdemig az a mez, nagyon ment benne a cselezés, az okszi, a deka, úgy benyestem cicire a németh janinak, hogy az ijedtében luftot rúgott, magam sem értettem, nem voltam én akkora csatár, de az biztos, hogy abban a mezben a platíninak, de még a nyilasinak is kötényt adtam volna... ó ió ció áció káció akáció vakáció!!! vitt a vonat, kattogtak a kerekek, a kettes matekból megvolt, feltoltam a vászon redőnyt, kihajoltam, arcon vert a szél, pipacsmező, búza, fácán, a telefondrót hullámvonalától megszédültem, visszaültem, lehámoztam a szalvétát egy szalámiszsömléről, a szemközti fényképet néztem a plexi alatt: szökőkút, Zsiguli, virágzó fák, olyasmi tízemeletes, mint a mienk... a vonat állt, a mellettem ülő bácsi elnyomta a cigit, az ablakhoz lépett, hülye máv! mondta, a cigi tovább füstölt a pléh hamutartó fedele alatt, én is kinéztem, hőség, talpfaszag, az állomásépület homlokán megbillent betű, betonkerítés, kiégett fucsomó, a trafikbódéban abbástükör, sportszelet, füles, bemondtak valamit, a bakter a mozdonyhoz lépett, órájára pillantott, fölemelte a tárcsát, aztán fütyült. a kresztáblát, az égőt holtbiztosán telibetaláltam, a dianásüveget is az árokparton, de a madarak megúszták, elröppentek mindig, hajszállal azelőtt, hogy a kavics a villanydrótot megpöngette... a ház előtt, a lócán ült, keze a boton összefonva, vigyázz azzal a parittyával', kisfiam! mondta, megcéloztam egv büdöskét, kifordult valahogy7 a gumi, a kavics gellert kapott, dédimama feljajdult, kurva kölyök! rázta felém az öklét. az uszögest lenéztem, a köpködést is szájszegletből (a nagyfiúk csinálták otthon a focipályán), már a bő sercintés tetszett meg az igazi bőrös csúzli, amivel arti bá, a kombájnos, a vadnyidat is leterítette. jöttek, eres, dagadt tőgyük a lábuk közt lengett, faruk saras volt, fülükkel, farkukkal hajtották a böglyöt, fölverték a port, a csordából egy7-egy7 kivált, ment a maga nagykapuja felé, az árokpartot rágta, bőgött, várta, hogy beerisszék. józsi bátyám kivitt lovaskocsival a saras úton át a sámuel kertjébe, sövények mentén haladtunk, néztem a felhőket, a fecskéket, ahogy a pocsolyából ittak, józsi bá cüccögött, pattogtatta az ustort, a lovak súlyosan kocogtak, farkukat emelgették és egyfolytában fingtak. a gang elé, a kertbe ültették ki őket, janipapa a praktikával bemérte a fényt, nagyanyám mellükre tűzte a tizenkilences kitüntetést, engem kisdobos övben közéjük állított, aztán a hátuk mögé lépett, megigazította a haját, kezét a vál- lukra tette, és azt mondta mosolyogva, hogy^ most tessenek mosolyogni, anyuka! 20
