Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)

a telefondrót földig ért, bugyogott az aszfalt, beleragadt a gumi, a nagybiciklit váz alatt tekertem, letettem az árokpartra, fölmásztam béci után a cseresznyefára, onnan lövöldöztük maggal a hidroglóbuszt, a téesz kazlait, a templomtornyot.

a sárga buszon, leghátul, szép lányok utaztak mindig, mikor a busz eló'zött, elengedtem a biciklikormányt, és villanó szemükbe néztem.

fénylett az orionrádió, a hideg földpadlón mezítláb tapicskoltam, megbotlottam a papucsokban, fölmásztam a dunyhahegyre, farkast is láttál, dédipa- pa? kérdeztem, azt mondta, igen, valami Szerbiában, mutatta mekkora volt a foga.

sötét volt, az ajtó alatt átvillódzó tévéfényt figyeltük, cilikirálylánv meg én egymás mellett feküdtünk, szívünk a torkunkban, ugyanarra gondoltunk, arra a valamire, nem tudtuk, ki kezdje, aztán hideg lábacskánk véletlenül összeért, és átbújtam cilihez, és a dunyha alatt, abban a lüktető' forróságban, összedörgöltük mi is a szánkat, mint a szerelmesek a film végén.

nem érdekelt, hogy sejtik, hogy nem szabad, nyelvünket akkor is összedugtuk az ól mögött, a budiban, a padláson...

21