Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Szigeti Lajos: Budavári séta
2 2 2 2 SZIGETI LAJOS Budavári séta Havas, kormos évszak után az enyhülés mindent restaurál, fagy gallyazta lombok rései mutogatják a város nevezetességeit s mellvédről, védőbástya szikláról visszaverődik a napsugár-nyílzápor, ronthat ostromágyú, gurulhat lövedék, a múlt önmagában vereség. Föltárul a kincses reneszánsz temető, koronázó templom alatt, a Vérmezőn karóba húzott, lenyakazott árnyékok - dicsőség, nagyság rég volt - szélrohammal a Gellért hegy felől a tornyos Tabán a Dunán jönne föl, nézd viharjelző rezgőnyárfák villámhárító levél-fonákját, madarak légikikötőit, virágkelyhek illat-füstölőit, egy ördögtrilla-szitakötő - bohóc kelep - vadrózsának csapja a szelet, táncol a csörgősipkás csipkebokor, nád bugás címere bomol s akár egy kódexmásoló remeklése, iniciálé a jegyzetfüzetbe préselt számmisztikus margaréta, feloldott zárójel a város karéja. Bölcsőtől a bölcsességig hosszú az út, mint ama égi. Harang-mellét döngeti a szív délidőt dobban — mióta is? üzen a múlt a feledékeny mának: csak a szakadék széléig hátrálhatsz, nemzeti szín, ha nem lobog, kifakul, tudjunk álmodni, szólni - elsőként magyarul. 63
