Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pusztay János: Medvemesék
a gondolat, ezért úgy döntött, hogy odadörgöli a csőrét a tengerközepi házikó falához, ezzel szabadulva meg az agyagelvűségtől. Ettől tehát meg is szabadult, de nem attól a vágytól, hogy újra alámerüljön. A Legfőbb Istennek azt jelentette, hogy kutakodása most még nem járt eredménnyel, de már látja a fényt - a Legfőbb Isten fényét - a valagút végén. Ezért arra kéri a Legfőbb Istent, hogy még egyszer engedje alámerülni. A Legfőbb Istennek más dolga amúgy sem akadt, így hát hozzájárult, hogy a búvárvöcsök másnap - miután a Legfőbb Isten majd megteremti a másnapot — folytassa a világteremtéshez szükséges anyag utáni kutatásokat. A másnap sikeres megteremtése után a boldogságtól is másnapos búvárvöcsök újfent belevágódott a világtengerbe, most már nem bóklászott jobbra meg balra, előre meg hátra, ide meg oda, össze meg vissza, hanem egyenesen a világtenger feneke felé tartott. Már ismerősként köszöntötték egymást, bár a világtenger fenekének - mely sötét volt, mint a segg - némi gondot okozott annak megértése, mit jelent a tegnap, meg a ma, nem is beszélve a holnapról. Igaz, ez utóbbit még a búvárvöcsök sem tudta pontosan, mivelhogy a holnap még nem volt megteremtve. A lényeg azonban, hogy a búvárvöcsök ott volt a világtenger fenekénél, amelyen látott egy kis vonzó lyukacskát, ami kiváltképpen felkeltette nemi érdeklődését. (Ez a lyuk egyébként ott keletkezett, ahonnan előző nap a búvárvöcsök kicsípte az anyagot.) A világtenger feneke ugyan most már nem mondogatta, hogy „csípjetek meg, csípjetek meg”, a búvárvöcsök mégis megtette. Rá is ragadt a csőrére megint egy kis anyag, a pöcök meg meredni kezdett, s ettől szinte elkábult. De jaj, megint fogytán a levegő, el kell válni a tengerfenéktől, amely pedig olyan biztató gázokat lövellt ki, nyilván kedveskedésből. A felszínre érve újra a tengerközepi házikó mellett találta magát, így hát - akárcsak előző nap - megint odakente csőréről az agyagot, s már repült is fel a hetedik égbe, hogy jelentést tegyen a Legfőbb Istennek. A jelentésben kitért arra, hogy az előző napinál sokkal közelebb került a megoldáshoz, most már nem csak a fényt látta a valagút végén, hanem a füstjét is. A kis lyukról nem szólt, mert ha csak rágondol, máris föláll a vöcsökpöcök, ami a szellemvilágban nem csak illetlen, de haszontalan is. Alég egy utolsó kísérletre kért engedélyt, amit - az ahhoz szükséges harmadnap megteremtése utánra - meg is kapott. így hát a búvárvöcsök harmadnap is alászállt, megrészegülten a vágytól. (A teremtés fogyatékosságát mutatja, hogy bár a másnap után megteremtetett a harmadnap is, ezt a nyelv nem tudta követni: a másnaposság kifejezés megszületett, de nincs harmadnaposság.) A korábbiaknál nagyobb levegőt vett, hogy tovább bírja odalent. Egyenest a tengerfenék felé tartott, a fekete lyukhoz. De jaj, a tegnap még oly kívánatos kicsike lyuk a tegnapi csipkelődés következtében gödörré tágult, amibe nem csak a vöcsökpöcök, hanem az egész vöcsök belefért volna. Aleg is merevedett az egész madár, jól belemart a tengerfenékbe, s csőrében - lesz, ami lesz - nagy adag agyagot vitt fel a felszínre, s megfogadta, hogy többet feléje se néz a tengerfenéknek. Az agyagot - kell-e mondanom - megint csak a tengerközepi házikó falához dörgölte, s dérrel- dúrral felszállt a felső égbe. Borzasztóan mérges volt. Nem elég, hogy lyukra futott, még a feladatát sem 16
