Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"
A világháború szellemi jelentősége, hogy teljes egészében feltárta a moder- nitás minden belső feszültségét, a maga mezítelen valójában mutatta meg a modernista paradigma szerkezetének gyengeségeit, amelyeket éppen a moder- nitás vívmányaival tört össze, semmisített meg és romokban maga után hagyott. Ha létezett valaha a történelemben a saját farkába harapó kígyó, akkor a modernitás és a világháború viszonyában ez a kígyó saját magát le is nyelte. A háborút az ember csinálja, állapítottuk meg von Clausewitz nyomán az alfejezet elején, s most azzal zárjuk, hogy a világháborút viszont a modernitás idézte fel, mivel az maga tartalmaz olyan immanens lehetőséget, amely a potenciális világháború esélyét rejti magában. Evola szerint a modernitás az egyetemes válságnak csupán katalizátora volt. Ha ez így van — fogadjuk cl most ezt -, akkor a világháború volt annak gyutacsa. A HÁBORÚ METAFIZIKÁJA Héraldeitosz 131 mondatból álló fragmentumának egyik, talán aforizmaként azonosítható — fent idézett — sora hangzik úgy, hogy a háború polemosz pánton patér, azaz „minden dolgok atyja”. A Hérakleitosz-kommentárok erdejében eligazodni nem könnyű, s mi most inkább nem is onnan hozunk segítséget a háború metafizikájának magyarázatához, hanem arra a megállapításra támaszkodunk, amelyet az idézett I IérakJeitosz-töredékhez hasonló mondanivalót kifejtő Max Scheler tesz. Scheler szerint a háború az emberi természet eredeti valóságát tárja fel. Scheler az első világháborút a német értékek megvédését célzó harcnak állította be, akárcsak több kortársa, mint Friedrich Meinecke, Rudolf Kjellén, Ernst Troeltsch és Werner Sombart. Scheler szerint a háborút a fegyveres nemzet kollektív erőfeszítése révén lehet megnyerni, amely egyszerre a német értékek (deutsche Werte) győzelmét is fogja jelenteni. Az erről írott művének címe is jól kifejezi, milyen kettős okból vizsgálja és értékeli a világháborút: A háború géniusza és a német háború (az előszó 1914. novemberében kelt). A háborút tehát önmagánál jóval túlmutató, a fizikális világot a háttérből mozgató és nem látható, de mégis létező erő, azaz metafizikai tartalom jellemzi. Scheler írja, hogy a háborúban a nemzet „kollektív személyisége nyilvánul meg”, míg a békében az egoizmus, az egyénekre tört táradalom önös érdekei válnak láthatóvá/ A háború ezzel szemben az a tér, amelyben a nemzet radikalizáló- dik, feszessé és ismét kollektívvé válik, s ezzel az ember őseredeti (ursprünglich) állapota nyilvánul meg. Ot idézzük: „Az első dolog, amit a háború világossá tesz és a »háborúélményt« a maga teljes valójában lehetővé teszi, az a nemzetek össz- kollektivitásának a realitása. '’ A háború során mindenki ugyanazon szellemi birodalom {geistiges Reich) tagjává lesz - mondja Scheler. A scheleri megállapítást egy rokon gondolkodású német költő, Stefan George A háború (1917) című versével illusztráljuk, amely a következőképpen írja le a háborúról tudomást szerző népet: 59
