Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"

[...] Az egység

ismeretlen érzülete csapott át

minden rétegen, s zavart sejtelem,

hogy most ami jön... Világnagy borzadálv

egy pillanatra felejtette gyáva

évei vackát s lim-lomát a nép

s a szükségben nagynak látta magát.1"

A nemzeti, vagyis végső soron emberi őskollektivitás megvalósulása mellett a háború visszaállítja az élet és a halál eredeti értelmét Scheler szerint, amikor brutalizálja az életet, s ezzel megnyilatkozik az, hogy az élet mint olyan (das Leben Ding mi sieb) nem kifejezetten az egyes emberhez tartozik, hanem a Lét egy szelete. Az élet a háború nyomán lecsupaszítva újraértelmeződik, amely nincs énhez és testhez kötve. „A háború géniusza felnyitja szellemi szemünket [...] a halál által, [amikor] tompa, rejtőző életünket eg)' mély élménnyel, a halál nagy valóságával” szembesíti - írja Scheler." A háború így' már talán jobban érthetően nyer metafizikai jelentőséget, ám Scheler tovább menve eszkatologikus jelentést is társít hozzá, amennyiben vélekedése szerint a háború által „nagy uralkodó vallási igazság'' tárul fel, hiszen az élet Létről való leszakadt voltának tudatosításával ráirányítja a figyelmet az örök életre (ewiges Leben). Az egyénnek a kollektíváimhoz kötött voltával szinkronban fejeződik ki az életnek a Léthez kötött volta."

Scheler egyik kevésbé érthető és az előzőeknél is több metafizikai csavart tartalmazó fejezetének azt a címet adta, hogy A háború mint istenítélet (Gottesgericht). Eszerint a világháború az emberiség ítélete, időn és téren kívüli helyzet, amelyben a bűnhődés a kollektívummá (vissza)változott közösséget sújtja. George idézett verse erre is jobb és pontosabb szavakat talál költészete mágikus nyelve által: „[...] A bűnhalmazat / (nekik kényszer s üdv!), s a titkon lárvára váltott / Ember züllése vezeklést kíván...”.1' Vagyis George is az „ember alatti ember” (Nietzsche) állapotába jutás büntetésének nevezi a háborút, amely újra restaurálhatja az eredetet. A háború erről is szól: „Csak a teljes fordulat segít: látomás, sugallat.”u A georgei és scheleri fordulat- amelyre a háború csak egy lehetőséget ad - tehát egy archaikus, az embert közösségként kezelő fenomén visszanyerését célozza.

A háború metafizikája röviden, az előzőek összefoglalásával úgy adható meg, hogy olyan időn és téren relatíve kívül álló szituáció teremtődik a háború által, amelyben az ember a Lét alapösszefüggéseit megértheti az élet és a halál csupasz valóságával való szembesülés révén, s a külső pusztulás teljessé válásával, vágyás a válság radikalizálódásának intenzív anyagi kifejeződésével saját, egyéni, belső világát felfedezheti. Nyilvánvaló, hogy a háború csak egy lehetőség erre, amit a misztikus elmélkedés (Eckhardt mester, Avilai Szent Teréz), a keleti tanok és gyakorlatok (j'Oga, Upanishad-ok, Bhagavad Ghita, zen), a beavatás átélése (Jakob Böhme, René Guénon, Julius Evola) és a Lét megtapasztalásának egyéb módja, például filozófiai úton való megértése (Platón, Heidegger, Hamvas) is nyújthat.

Mi azonban a háborút vizsgáljuk, s ezen belül is a modernitásban immanens lehetőségként mindvégig lappangó világháborút. Ez utóbbi nehezebben reali60