Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Sümegi György: Tóth Menyhért írásos hagyatéka

is betölthetett nála meditációs szerepet. Zsellér Jenő szerint: sok írásából kitetszik, hogy nem is törekedett szabályos írásbeli megfogalmazásokra. Gondolatai mindig tovább szállnak leírt szavainál. Egy adott, konkrét írástöredékét nyugodtan mellékelhetnénk az adott festményéhez. A kettő együtt lesz egész.

Egy 1938 körüli, a Falun ünnep című festménye vázlat-töredékén fönnmaradt szövegből: „Édes, semmi sem nehéz, ha Istenbe vetett hittel végezzük. Hasznos munkát. Mert annak még itt a földön is hasznossága gyümölcsét élvezzük. Es ami a realitást illeti. A prófétálás: a 2x2 négynél is reálisabb, munka! Azért amint erődből csak kitelik ezt tedd. 1 la elfoglaltságod nem ilyen ki kristályosuk e cél irányában, igyekezz minél előbb ennek a megvalósítására. Boldog, nyugodt és értékben a legtartalmasabb életed lesz”. (Cumania 13. 1992.) (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Bánszky Pál az első alkotói korszakát „próféciálásnak” nevezte.)

Ivoszta Rozália festőművésznek 1962. január 8-án írta Gyulára: „Múlt okt- ben jártam Pesten. Láttam I Ienri Moore angol szobrászt az Ernstben. Nagyon „lefogott”. Nem tudom láttad-e? Történelminek tartom. Többet szóban nem igen tudok. Még ennyit: En ilyen esetben sisakrostélyt veszek fel és vívok: ki jobban...! t. i. szeretném őt legyőzni. Persze nélküle is vívtam és vívok, de e szobrok megérdemelnek minden „fáradságot”, még ha más anyaggal (vásznon) is vívunk. Azóta sokat „élek”. Kedvesem, nincs nagyobb boldogság mint vívni műfajunk (festészetben”. (KK)

írásos műfaja sokoldalúságát tovább tágítva Kohán György művészetéről fogalmazott költői szárnyalásé soraiból - ez a konkrét környezet leírásával indul - idézek: „A padlón tubus-koporsók, piros, fekete, kék és zöld koporsók. Élők? Halottak? Csak föl kell nyitni őket - és jönnek, jönnek díszmenetben a színek égő meztelenségben: Kohán-század, -ezred vagy -regiment - nem tudok én szólni, egy szót sem”. (ZsJ, 255.)

1/5. Interjúi között is többfélét találhatunk. Legjelentősebb értékűnek tartható Kernács Gabriella-B. Farkas Tamás Tóth Menyhértet fizikai valóságosságában hiteles vallomásával együttesen megőrző portréfilmje.

A napilap-interjúk még ha vasárnapi lapszámok (akkor még létező) kulturális mellékleteiben láttak is napvilágot - általában rövidebbek, tömörebb fogalmazásúak, mint a folyóiratokban megjelentek. Ezek sorából különösen a Petőfi Népében (=PN) publikáltakat, Szabó János (PN, 1969. IV. 20.) és Varga Mihály (PN, 1973. okt. 7., 1976. okt. 8.) munkáit emelhetem ki. A Szabó János interjújából idézett részlettel nemcsak a nagyszerű tehetségű újságíróra szeretném Önöket emlékeztetni, hanem arra a szabad szellemre, aki Tóth Menyhért értékeit akkor hirdette Kecskeméten, amikor „fogpasztafestőnek” nevezték, és még egy Téli Tárlat-díjat sem adtak ki a részére. „A szenvedő ember patrónája legyen a művészet, mint a gótika és a reneszánsz szűzanyái. A bűzös marhaistálló előtt tearózsák nyílnak: ebben a mindent jóra fordító képességében kell a természetet — nem másolni - újrateremteni, a gondolatok, szenvedélyek, álmok oldószerében füröszteni az optikai formákat”. A Tóth Menyhért irodalomban alig-alig idézett napilap-interjúknál ismertebbek és gyakrabban idézettek a folyóiratokban megjelentek, Pócsik Dezsőé (Forrás,

53