Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Csák Gyula: Szöveg
- S akkor váratlanul megjelent életünkben az urológia.- Összehúzott vállakkal, remegve ült az ágy szélén, kétségbeesetten préselte egymáshoz combjait, ugráló szemekkel figyelte a mentó' érkezését. Hirtelen mássá lett. Mintha minden eltűnt volna mellőle. Tervek, tárgyalások, napirend, kötelesség. Csak egy ember maradt, aki fázott, remegett az életéért, és remélt.- Az urológus egy centiliter vizeletet vett el tőle, amely megszorult benne.- Az orvosi konzílium az operáció mellett döntött. Nem találtak rosszindulatú daganatra utaló jeleket a műtét során. Nagyon megviselte a kórházi élet, de nem panaszkodott. Azt hiszem, az orvos és a betegek cinkossága abból adódik, hogy akik életben maradnak, hálásak, a halottak meg nem beszélnek.- Azért nem vették fel férjemet a pártba, mert apja katonatiszt és földbirtokos volt, nagyapja dettó. Az osztályidegenség legtisztább képlete, a proletariátus szemszögéből nézve. Te ugye proletár vagy, húgocskám? Es a proletár nem kapott lakást az ő kebelbéli diktatúrájában, hát szerez magának a demokráciában?- j\liben is akarunk mi egyezségre jutni?- Nocsak?! Te sírsz? Ennyire megsértettelek? Gyere, letörlöm én a köny- nyeidet. Vidám lélek lehetsz, aki ritkán sír. Ügyetlen vagy a könnyek letörlésében. Én végtelen gyakorlattal rendelkezem. 8.- Elmondtam a férjemről mindazt, ami hirtelenében a torkomra gyülekezett.- Eljött az ideje, hogy magamról is mondjak valamit.- Több dologban hazudtam neked. Sőt, elképzelt belépésem pillanatától végigpózoltam és mellébeszéltem. Emlékszel rá, hogy jó külsőmmel hencegtem? Tudom pedig, hogy idővert arcú, kiszáradt kedvű banya vagyok. Hirdettem, hogy békével jöttem, holott minden gondolatomban cl akartalak pusztítani! Kijelentettem, hogy maradok, amíg meg nem győzlek. Miről? Semmiről sem lehet meggyőzni az embereket, mert mindenkinek megvan a maga meggyőződése. Még ostobább önhittségre vall, hogy mérsékletre, fontolgatásra intettelek a szerelemben. A szerelem nem csak szelíd és boldog, hanem vad, akár vakmerő, tragédiába forduló is lehet. Ebből éppen a fiatalság villant fel káprázatos mintákat.- Mentségemül szolgálhat, hogv mindenki pózol. Magamról régóta tudom, hogy szerepet játszom. Megdöbbentem, amikor felfedeztem és szabadulni akartam ettől a hajlandóságomtól. Olyan személyiség szerettem volna lenni, aki teljesen póztalan, ezért igazán hiteles. Hamarosan rájöttem azonban, hogy a színészkedés szervült része a személyiségemnek. Olyan, mintha a hét bőröm egyike lenne. Velem született, rámsült, s valószínűleg hozzám tartozik a sírig.- Menthetne, mondom, hogv ezzel valamennyi ember így van. Ki-ki ellenőrizheti, ha képes az önvizsgálatra. Állandó, öntudatlan kényszer működik bennünk, hogy bizonyítsuk igazunkat, igazoljuk létünket mindenki előtt és minden helyzetben.- Menthetne, mondom. De nem akarom felmenteni magam. Csakhogy 42
