Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Csák Gyula: Szöveg
nem tudok nem mentséget adni sem magamnak, ez a másik titokzatosság bennem! Gyanítom, hogy ez is mindenkinél így van, de most rólam ázik a bélyeg. Mit lehet az önmentegetés hajlandósága ellen tenni?- Azzal próbálkozom, hogy mentséget adok - másoknak. Azoknak is megbocsátok, akik majd ezután vétkeznek ellenem.- Neked is megbocsátok, természetesen.- Megmondjam, mit akarsz mondani? Azt, hogy neked nem kell a bocsánatom, te semmi bűnt nem követtél el ellenem. Azért hiszed így, mert csak saját jövődről álmodozol, és nem tudod magad az én helyzetembe képzelni. Nem fogod fel, hogy sok szenvedést okoztál nekem, kis bestia.- Amikor Márta nővérnek a szemébe mondtam, hogy szenvedek tőle, tudod mi volt a replikája? Ne akarjam elhárítani a szenvedést, mert a szenvedés a szabad ember kiváltsága. Nincsen alávetve az ember érdekeinek, nincsen ára, tehát ingyenes, szabadon választható, és mindezekért dicsőséges.- Azon a bázison állt ez az érvelés, hogy a világtörténelem két legjelentősebb dátuma Krisztus születése és halála. Erről a mellette dolgozó egyik szerzetes világosított fel. Azt is ő magyarázta el, hogy a hit alapú világnézet szerint Jézus szenvedése a megváltói küldetés jelképe. Ennek a jegyében halt meg huszonkét pápa a hitért az első században.- Ezzel a hit alapú szemlélettel nem mentem szembe. Vallásos nevelést kaptam gyerekkoromban. Azt, hogy volt-e hitem, nem tudom, de barátnőm tanácsára egyszer például a villamos peronján, úgynevezett repülő páternek is gyóntam. Ma is járok templomba.- Tudom, persze, másik történelme is van az embernek. Az, amelyik rólad szól. Amelyik arról szól, miképpen enyhítse az ember a természet, meg a másik ember által rámért gyötrelmeit. Nem tudom, hogy melyik történelembe ágyazódik az én életem. Nem is fontos mindent tudni. 9.- A férjem túl van szakmai sikerein, a politikai kalandon, és túl a betegségen. Élni akar, amíg élhet.- Alvásból ébredését valószínűleg ma bámultam utoljára.- Köd feküdt reggel a fagyos földre, dél felé azonban enyhült az idő. Innen, az ablakból néztem, ahogyan gőzölgött a kertünk. Akkor csakugyan el akartam hozzád menni. Tudom a címedet. Vittem volna a pénzt. És terveztem, hogy mindenképpen felteszek egy kérdést, pusztán azért, hogy a hangodat halljam. És újra látni akartam biggyedt, gyerekes ajkaidat, a nevetéskor kivillanó, apró fogaidat. Úgy érzem, te is kedvelnél engem, ha összejönnénk.- Mi lesz veletek? 43
